Szegváron a megemlékezés a Művelődési Házban kezdődött 17 órakor, Szűcs Zoltán köszöntője és a Himnusz eléneklése után a Szegvári Forray Máté Általános Iskola 8. osztályos tanulói mutatták be megható ünnepi műsorukat.
A tanulókat felkészítette osztályfőnökük, Németh Tamás, a felkészítést segítette még Kellerné Kovács Gabriella, Széllné Szabó Ágnes, Vajdáné Balogh Ida és Kulbert György.
„Meghasadt az égbolt, mert egy nép azt mondta elég volt.”
Tóth Péter, Szegvár alpolgármestere ünnepi beszédében Márai Sándort idézte, s emlékeztetett arra, hogy az 56-os forradalmat nem nagy formátumú politikusok, nem hadvezérek robbantották ki, hanem olyan hétköznapi emberek, akikből a történelem formált hősöket.
Tóth Péter alpolgármester idézte édesapja hiteles visszaemlékezését, amelyet unokájának mesélet az akkori szegvári eseményekről. (A visszaemlékezést teljes terjedelemben közüljük.)
Az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc Szegváron
1956 októbere régóta titok számomra. Szüleim, nagyszüleim és közeli rokonaim egy-egy családi összejövetel alkalmából olykor felidézték fojtott hangon az ötvenes éveket, és 1956-57 családunkat is érintő eseményeit.
Nyolcadikos történelmi ismereteimet is felhasználva arra a kérdésre kerestem a választ, hogy mit jelentett falunk, Szegvár népe és benne családom számára 1956 októbere? Kérdéseimre id. Tóth László, a szegvári Forradalmi Bizottság vezetője, apai nagyapám válaszolt.
– Tata, mi jut eszedbe, ha ezt a kifejezést hallod az „ötvenes évek”?
-Kitelepítések, kuláküldözés, B-lista, erőszakos kolhozosítás, ütemes taps, békekölcsön, fekete autó, koncepciós perek, „népünk bölcs vezére”, sztahanovista mozgalom, félelem.
– Mikor és hogyan jutott el Szegvárra az 1956. október 23-i budapesti események híre?
– Október 23-án vidéki munkások érkeztek teherautón, és biztatták a falut, hogy gyülekezzenek és segítsék a pesti ifjúságot. Itt egy kisebb csoport nemzeti színű zászlók alatt Kossuth nótát énekelve a Kendergyárba vonult, én is hozzájuk csatlakoztam.
Később a szovjet hősi emlékművet ledöntötték, majd a Tanácsházára vonulva követelték a vezetőség lemondását. Én erről csak másnap értesültem, amikor egy delegáció felkért, hogy vállaljam el a falusi közigazgatás vezetését. Nem kívántam ezt a szerepet, mert bár hosszú évekig a közigazgatásban dolgoztam, már 6 éve menesztettek ebből az állásból.
Harmadik nap délutánján a Függetlenségi Kör előtt tömeggyűlés volt, beszédek hangzottak el, majd a menet végig vonult a Kontra utcán, a Templom utcán, a Tanácsháza elé.
A 4. napon ismét felkértek, hogy vállaljam el a falusi Forradalmi Bizottság vezetését. A vezetői feladatot hosszas győzködés után, titkos választással, magas arányban megnyerve, csak ideiglenesen vállaltam el.
– Mi volt az első teendőd e zűrzavaros napokban?
– A fegyverek (önvédelmi és vadász) begyűjtése a közbiztonság miatt, atrocitások elkerülése végett. Fegyverrel akkoriban főleg a pártapparátus rendelkezett. Fontosnak tartottunk egy kis létszámú nemzetőrség megszervezését is a közbiztonság és vagyonvédelem céljából. Nem volt katonaság, rendőrség a faluban.
– Miért volt szükség erre a népi megmozdulásra?
A Moszkvából irányított magyar baloldali elemek tevékenysége már nemcsak a parasztságot sértette, hanem a munkásságot is. Lesöpörték a paraszti padlásokat, csillagokig srófolták az adót, magas volt az infláció.
– Mi történt a forradalom leverése után?
1956 karácsonya előtt többszöri írásbeli kérésemre felmentettek tisztségemből.
– Hallottam, hogy megjártad Kistarcsa, Tököl és Szeged politikai börtöneit. Bűnösnek találtak?
1957. január elején egy éjszaka kerestek először a rendőrök. A rendőrök házkutatást tartottak, fegyvert kerestek. Akkor már négy kisgyermek apjaként két hatalmas pofonnal megúsztam.
Egy hét múlva éjjel két rendőr és négy pufajkás vitt be a rendőrőrsre. Kb. 30 ittas pufajkás vallatott egy külön szobában. Rettenetesen elvertek, a falra fröccsent a vérem. Az átnevelést végző tiszt ekkor cinikusan megszólalt „a falra vigyázzatok fiúk”. Kétszer vesztettem el az eszméletemet, fellocsolás után ismét vallattak. Régi osztálytársak, egykori leventetársak is voltak közöttük. Jól tudták, hogy ellenük sohasem vétettem.
Kisunokám, parancsszóra és más okból soha ne üssetek senkit!
A talpamat olyan keményre verték, mint a gumilabda. Hajnalban a rendőr felszólított, hogy a jegesre fagyott lavór vízben először mossam meg a lábam, aztán a ruhámból a vért, végül a véresre vert arcom. Ezt a megalázó sorrendet be kellett tartani. Ezekről a dolgokról csak azért szólok részletesen, mert a falunkból is több ember élt meg hasonlót, országos viszonylatban több százezren.
Csak tanulságként mondom netek, fiataloknak soha senkit politikai vagy más okból ne kínozzatok!
Ezután kerültem Kistarcsára, Tökölre és Szegedre. Csaknem egy évig voltam vizsgálati fogságban mikor a bírósági tárgyalásra került a sor. A tárgyalás során semmiféle vádat nem tudtak bizonyítani se ellenem, se falumbéli társaim ellen. Így egy évi vizsgálati fogság után kiszabadultunk.
Egy gyerekkori barátom már 1956 novemberében rá akart venni, hogy menjünk Nyugatra. Számomra a család, a falum, a hazám elhagyása fájdalmasabb lett volna, mint a kínzások.
Tanulságként még annyit, hogy a forradalom sokkal félelmetesebb a háborúnál. Mindkettőt átéltem, a háborúban a kezemet, lábamat átlőtték. A Don-kanyarban azonban egyértelműbbek voltak a frontok. Az oroszok a hazájukat védték, mi pedig parancsszóra mentünk. A forradalmakban testvér harcol a testvér ellen. Kiszámíthatatlan. A legjobb barátok is egymás ellen fordulhatnak.
A megemlékezés a Rozmaring utcai emléktáblánál folytatódott. Szegvár Nagyközség Önkormányzata nevében Tóth Péter alpolgármester, Dr. Szecskó Tamás jegyző, Kis János képviselő, Szép Adrienn képviselő, Kis János képviselő, Pöszmet Zsolt képviselő és Purgel László képviselő helyezett el koszorút.
A Szegvári Katolikus Egyházközség nevében Bánfi Antal és Zrínyi Miklós koszorúzott.
A Szegvári Forray Máté Általános Iskola nevében Bárány Brigitta intézményvezető valamint kollégái és az iskola tanulói helyezték el a megemlékezés koszorúját.
A koszorúzás végén ifj. Ternai József énekelte el a Szózatot.
Videóalbum
A mai ünnepségről 34 perces amatőr videófelvételt készítettem. A felvétel ultra HD (4K) felbontásban elérhető a Szegvár Online-on, Youtube csatornámon, valamint okos TV-n is a Youtube alkalmazással a @purgelzoltan csatornán.
Fotóalbum
Fotóalbumomba 51 válogatott fotót publikálok, amelyek a Szegvár Online hírportálon és a „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoportban jelennek meg. Bárki ingyenesen letöltheti és elteheti emlékbe a képeket.
