A Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezetre emlékezünk a Szegvár Online-on, az „Öt évtized emlékei” című könyvből publikálunk részeket. A könyvet a Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezet adta ki 2007-ben, az ötven éves évforduló emlékére.
Írta: Kovács Lajos.
2. rész
Az ötvenes évek közepére nyilvánvalóvá vált, hogy az OTP nem képes megfelelő pénzügyi szolgáltatásokkal ellátni a falusi lakosságot. Nem tudta pótolni a hitelszövetkezetet, melynek 50 éves tapasztalata és hálózata volt erre. A fejlődő mezőgazdasági termelés viszont igényelte a jobb hitelellátottságot, mely igény több fórumon is elhangzott. Végül a Szövetkezetek Országos Szövetsége (SZÖVOSZ) támogatni kezdte az ügyet. Javaslatukra megszületett az az 1091/1956. (IX. 11.) sz. minisztertanácsi határozat, mely többek között a falusi takarék-szövetkezetek létesítésére irányuló kezdeményezéseket is támogatta. A SZÖVOSZ igazgatóságát kérték fél a takarékszövetkezetek szervezésének segítésére. Ez a minisztertanácsi határozat kimondta:
„A takarékszövetkezeteknél elhelyezett betétekért az állam szavatol .”
A pénzügyminiszter 11/1956. (X. 5.) sz. rendelete tette lehetővé a takarékszövetkezetek működését. Ugyanakkor számlájuk vezetésével és ellenőrzésükkel az OTP-t bízta meg, aki az egyik legnagyobb konkurensük volt.
Az 1956-os forradalom leverését követő időszak légköre sokkal felszabadultabb, szabadabb lett az előző évekhez képest. Ez az új légkör meggyorsította a takarékszövetkezetek megalakulásának folyamatát megyénkben. Akkori szóhasználattal élve „felülről” indult a szervezés, legalábbis Szegvár vonatkozásában.
1957. legelején a Csongrád megyei MESZÖV-tőI (1) Budai László (2) hozta Szegvárra a hírt a földművesszövetkezethez, hogy lehetőség van a takarékszövetkezet megalakítására. Kun István, a helyi FMSz akkori ügyvezető igazgatósági elnöke és a szintén szegvári lakos Budai László haladék nélkül megkezdték a szervezést. Először azokat próbálták rábeszélni a takarékszövetkezeti tagságra, akik a háború előtt is tagjai voltak a hitelszövetkezetnek. Olyanokat kerestek meg, akiknek „szavuk volt” környezetükben, hallgattak rájuk az emberek. Amikor már húszan, huszonöten aláírták a belépési nyilatkozatot, összehívták a takarékszövetkezet alakuló közgyűlését. (3) A fennmaradt jegyzőkönyv alapján pontosan rekonstruálhatjuk a történteket. 1957. február 10-én vasárnap 9 órakor kezdődött a közgyűlés a meghívó szerint a központi kultúrházban (4). Összehívását az Előkészítő Bizottság kezdeményezte, melynek tagja volt Budai László, Kun István és Bárány Mihály. A meghívó és az alapszabály-tervezet a közgyűlést megelőzően 8 napon át közszemlére volt kitéve, amit a meghívón záradékkal igazolt Ágoston János vb-elnök. (5)
Nem érkezett észrevétel sem szóban, sem pedig írásban az összehívással, az alakulással, az alapszabály-tervezettel kapcsolatban az Előkészítő Bizottsághoz. Levezető elnöknek Bárány Mihályt, jegyzőkönyvvezetőnek Kun Istvánt, hitelesítőknek Szarvas Lajost és Rácz Ferencet választották, majd az elnök bejelentette:
„…február 10-ig, a közgyűlés napjáig a belépési nyilatkozatot 27-en írták alá.” (6)
A jelenléti ív szerint mind jelen voltak az alapító tagok. (7)
Ezután ismertette a takarékszövetkezet célkitűzéseit, feladatait. A részletes ismertetés és az Előkészítő Bizottság beszámolója után kérdések és hozzászólások következtek. Az első kérdést Pászti János tette fel. Azt kérdezte:
„A hitelnyújtásnál nem szorulnak háttérbe az egyéni parasztok?” Majd véleményként elmondta: „…szerintem nincs kellően megvilágítva ki lehet a tagja a takarékszövetkezetnek.”
Szarvas Lajos azt kérdezte:
„…pontosabban magyarázzák meg, kik kaphatnak hitelt, és hogy a betétállománynál az 50% hogyan érthető?”
A válaszokat és a magyarázatot Budai László a „MESZÖV kiküldöttje” adta meg. A jegyzőkönyv szerint „kimerítő válaszokat adott.”
A feltett kérdésekben és a véleményekben is érződött még a múlt bizonytalansága, a Rákosi-korszakban kialakult, az „egyénileg gazdálkodó paraszt háttérbe szorításától” való félelem. A levezető elnök a válaszadást követően feltette a kérdést:
„Kívánja-e a közgyűlés a takarékszövetkezet megalakulását?”
A kézfelemeléssel történő szavazás után megállapította:
„…A közgyűlés 27 szavazattal, tehát egyhangúlag megszavazta a takarékszövetkezet megalakulását és ezt határozatilag kimondja.”
Ezután a SZÖVOSZ (8) igazgatósága által kidolgozott és közzétett alapszabály-tervezetet, amit előzőleg helyi vonatkozásokkal kiegészítettek, egyhangúlag elfogadta a közgyűlés.
Az Előkészítő Bizottság – feloszlatása előtt – megállapította: a takarékszövetkezet tagjainak olyan nagykorú személyek kérték felvételüket, akik a takarékszövetkezet működési területén laknak, vagy ott van az állandó munkahelyük. Ezt azért kellett megállapítani, mert az alapszabály szerint a működési területen lakás feltétele volt a tagfelvételnek, ugyanúgy az ott lévő állandó munkahely is. Ezt követően egyenként felolvasta – a bizottsági elnök- a belépési nyilatkozatot aláírt személyek nevét és javasolta, a közgyűlés vegye fel őket tagnak. Egyhangú szavazattal mindenkit felvettek. Ennek megtörténte után határozatban is rögzítették, miszerint a takarékszövetkezet alapító tagjainak a száma 27 fő, akik 37 db, egyenként 100 Ft névértékű, összesen 3700 Ft értékű részjegyet jegyeztek. Ez a jegyzőkönyvben szereplő részjegyszám nem pontos. Az ezt követő időben mindig 2500 Ft részjegyalapot tüntettek fel az éves beszámolók. Valószínű az alapítók közül többen nem fizették be a részjegy árát. (7)
Az Előkészítő Bizottság a közgyűlés hozzájárulásával jelölő bizottsággá alakult. Először arra tettek javaslatot, hogy az igazgatóság 6 tagból, a felügyelő bizottság pedig 3 főből álljon. A közgyűlés elfogadta ezt a javaslatot is, majd a következő döntésével Pászti Jánost, Bárány Mihályt, Szarvas Lajost, Szeri Mihályt, Rácz Ferencet és Kupcsik Ignácot – valamennyien alapító tagok – az igazgatóság tagjaivá, míg Magyar Antalt, Gila Antalt és Nagy Miklóst egyhangúlag a felügyelő bizottság tagjaivá választotta.
A közgyűlés után megtartotta első ülését az igazgatóság és a felügyelő bizottság. Kun István földművesszövetkezeti elnök elnöklete mellett Bárány Mihályt az igazgatóság elnökének, Pászti Jánost elnökhelyettesnek választották meg egyhangúlag.
Az alakítási iratokból, sőt a későbbi, többi iratból is megállapítható: a szervezők és a munkatársaik mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy a demokratizmus szabályait, tartalmi és formai összetevőit mindenkor a legmesszebbmenőkig betartsák. A forradalom utáni időszak különösen érzékeny volt erre.
1957. március 18-i keltezéssel a PM Takarékpénztári Főigazgatóságának elküldték az előírt okmányokat az „Engedély okirat” kiadásához. Ezt az első levelet Bárány Mihály elnök és Pászti János elnökhelyettes írta alá. Ez volt az első hivatalos tevékenységük. A második már pénzzel kapcsolatos volt, ugyanis ők vitték be személyesen a szentesi OTP fiókba és fizették be az ideiglenes csekkszámlára a tagok által befizetett részjegyek értékét, a 2500 Ft-ot. Az ekkor Hódmezővásárhelyen működő Csongrád Megye Tanács VB Ipari Pénzügyi Osztálya március 30-i dátumú levélben értesítette a takarékszövetkezetet, hogy a szövetkezeti törzskönyvbe CSO-51-k szám alatt bejegyezték. A pénzügyminisztérium jóval később küldte meg a működési engedélyt. Hivatalosan 1957. árpilis 1-jétől kezdhette meg működését az alapszabály szerint a Szegvári Takarékszövetkezet.
Bárány Mihály elnök már 1957. március 27-én készített egy előzetes jövedelmezőségi számítást, melyben év végére 500 fős taglétszámot, 300.000 Ft átlag évi takarékbetét állományt, 210.000 Ft kölcsönállományt, 31.500 Ft kamatbevételt, 15.000 Ft kamatterhet, 5000 Ft egyéb bevételt (totó, lottó, biztosítási jutalék), 12.000 Ft személyi kiadást, 3500 Ft dologi kiadást, 6000 Ft eredményt irányoz elő.
A második, most már tartalmi munkával foglalkozó összevont igazgatósági és felügyelő bizottsági ülésen – 1957. március 18-án – megjelent nemcsak a teljes vezetőség, hanem a MESZÖV-től Budai László előadó, Hegyesi Béla főkönyvelő, Koczka Sándor előadó. A helyi földművesszövetkezetet (földszövnek, FMSz-nek nevezték beszéd közben, sokszor írásban is) Kun István ügyvezető igazgató képviselte.
Az érdemi munka beindításával kapcsolatos legfontosabb tennivalókról tárgyaltak. Bárány Mihály elnök elmondta, a folyamatos könyvelési munka elvégzéséhez még nem tudnak önálló könyvelőt alkalmazni. Hamar megállapodtak a jelenlévők abban, el kell fogadni a földművesszövetkezet ajánlatát, miszerint elvégzik a könyvelést a saját szakembereik, amíg szükséges. A helyiség rendbetételéhez 8000 Ft-ot kaptak a MESZÖV-ön keresztül a SZÖVOSZ-tól, alapítási költség címén. Úgy határoztak, igényelni fognak berendezési, felszerelési hitelt is 6 éves időtartamra, 0,5%-os kamattal.
A következő igazgatósági ülésen – április 26-án – már megválasztották az ügyvezetőt V. Nagy Jánosné (9) személyében, akinek a munkaidejét napi 8 órában határozták meg, a fizetését pedig havi 900 Ft-ban, amihez még a totó, lottó eladás jutalékának 50%-a és az átlagos betétállomány egy ezreléke járult. Mint ügyvezető-elnök nyugdíjazásáig (1983) vezette a takarék-szövetkezetet. Pénztárost még nem találtak, de meghatározták a pénztárosi fizetést havi 800 Ft-ban. Döntöttek a pénztári keretről (300 Ft), a betét és kölcsönkamatokról. 1 hónapra lekötött betéthez 0,5%-os kamatot, 2 hónapra lekötött betéthez 1%-os kamatot, 3 hónapra lekötött betéthez 1,5%-os kamatot, 6 hónapra lekötött betéthez 2,5%-os kamatot, ennél hosszabb időre lekötött betéthez 5%-os kamatot adtak. A tagoknak nyújtott kölcsönök kamata 10%, a fogyasztási célra nyújtott kölcsön pedig 12-14%-os volt. Ezen az ülésen határozta el az igazgatóság, hogy a takarékszövetkezet 1957. május 3-án kezdi el működését a Rozmaring utcai FMSZ székházban berendezett helyiségben.
Májusban meg is indult a munka. A kölcsönkeretet 14.000 Ft-ban határozták meg, amit hamar túl is léptek, mert a kölcsönigénylők száma gyorsan szaporodott. (10)
Az igényelt kölcsönök összege 1000 Ft-tó1 5400 Ft-ig terjedt, általában 3-6 hónapos futamidővel. Az első kölcsönöket víz bevezetésre, kerítés építésre, anyakoca vásárlásra, nagykapu javításra, takarmány-, konyhabútor vásárlásra, föld bemunkálásra vették fel. Júniusig 54 új taggal szaporodott a taglétszám, bár a részjegy értéke nem növekedett ennyivel, mert 18 személy nem tudta befizetni a 100 Ft-os részjegy árát. Nőtt az egyéb szolgáltatások száma is. Az új ügyvezető szerződést kötött az Állami Biztosítóval biztosítások kötésére.
Nyár közepére az elhelyezett betétek összege is szépen megnövekedett, ezáltal a hitelkeret is meghaladta az 5000 Ft-ot. Nagy volt a hitel iránti kereslet, ezért úgy határozott az igazgatóság, hogy 15.000 Ft állami kölcsönt vesz fel. Így a hitelkeret augusztusban elérte a 20.000 Ft-ot. Ez az összeg is hamar elfogyott, azonban mivel csak 8.000 Ft volt a 90 napnál rövidebb időre elhelyezett betét, a többi futamideje mind hosszabb, ezért a meghatározott kölcsönkeretet túlléphették. Ezt mindig meg is tették, ha szükség volt rá, ha volt kereslet. Már pedig igen nagy volt a kereslet. Az emberek építkeztek, villanyt, vizet vezettek he házukba, állatokat vásároltak tenyésztésre hízlalásra. Őszre több mint 60.000 Ft hiteligény gyűlt össze. A lakosok „sorba álltak” kölcsönért. Volt olyan türelmetlen hiteligénylő, aki írásban jelentette be az igazgatóságnak, kilép a takarékszövetkezetből, ha nem kap kölcsönt.
Az igazgatóság kénytelen volt rangsorolni a „hitelkérelmeket”. Először mindig a termeléshez igényelt hiteleket elégítették ki. A fogyasztási, építési hiteligényeket hátrébb szorították. 1957 utolsó évnegyedében már találunk olyan kérelmeket az igazgatáság előtt, melyekben a felvett kölcsönök visszafizetési idejének meghosszabbítását kérték. Megfeszített, kemény munkával telt el az év. Az igazgatóság, a felügyelő bizottság és az ügyvezető nehéz munkát végzett. A különböző munkahelyeken és fórumokon, baráti beszélgetések alkalmával tagokat toboroztak, népszerűsítették a takarékszövetkezetet, ismertették a szolgáltatásait. Emellett az úgynevezett mozgalmi, szervezői munka mellett végezték a betétgyűjtést, hitelfolyósítást, biztosításkötést, totó, lottó árusítást. Pontosabban: végezte az ügyvezető egyedül, mivel pénztárost még nem tudtak alkalmazni. Az igazgatóság havonta ülésezett, ekkor bírálták el a hiteligényeket. Mindig nagyon alaposan megvizsgálták, kinek adjanak kölcsönt. Néhány esetben meg is tagadták a kölcsönadást, mert nem láttak biztosítékot a visszafizetéshez. Valamennyi kölcsönigényt ki tudtak elégíteni az év végéig, bár néhányszor előfordult torlódás. Összesen 69 fő kapott kölcsönt 140.000 Ft összegben, a tagság 50% -a. A folyósított hitelek 35%-át termelési célra, 50%-át beruházásra (építésre), 15% -át fogyasztási célra adták.
1958. március 16-án tartották meg az első közgyűlést, melyen az igazgatóság beszámolt a takarékszövetkezet 1957. évi működéséről.
„A takarékszövetkezet helyisége nem fényes bankhelyiség, azonban a takarékszövetkezet tagságával és ügyfeleinkkel olyan közvetlenül és a tagság érdekeit szem előtt tartva igyekszünk tárgyalni, mintha a legfényesebb bankhelyiség volna.” (11)
– olvasható a beszámolóban. Ennek a helyiségnek a megszerzéséhez a földművesszövetkezet és a tanács adott segítséget. A SZÖVOSZ a berendezések megvásárlásához nyújtott hosszú lejáratú hitelt.
„Őszintén meg kell mondani, azonban a párt (itt az MSZMP-ről van szó) és a tanács felé, hogy az elvtársaktól több segítséget vár a takarékszövetkezeti mozgalom, mint amit eddig kaptunk mi itt Szegváron. Ez a takarékszövetkezet a dolgozó parasztság önkéntes szövetkezése a kölcsönös megsegítése céljából és mégsem kapunk elég támogatást az elvtársak részéről.”
Ez az erős bírálat azért került bele a beszámolóba, mert az említett párt- és tanácsi szervek vezetői csak egyszer vettek részt a takarékszövetkezet különböző fórumainak gyűlésein az év folyamán. Nem népszerűsítették a takarékszövetkezetet a párttagság körében.
Megtudjuk még a beszámolóból, hogy igen nehezen indult Szegváron a takarékszövetkezet,
„mert maga a vezetőség is ingadozott az első időkben. Nem bíztak a fejlődésben.”
Alig múlt el azonban fél év, a tagok száma felszaporodott 133 főre, a részjegyalap pedig 14.600 Ft-ra. Nőtt a bizalom.
„Nem szabad megelégedni, annál erősebb a takarékszövetkezet, minél több taggal rendelkezik.”
Olvashattuk az egyik igazgatósági tag hozzászólásában. A mérleg szerint 1957-ben 7.111 Ft értékű berendezése volt a takarékszövetkezetnek. A tiszta nyereség 424 Ft lett.
„Tegyék tartalékalapra, nem lenne helyes felosztani ezt az eredményt. Hadd erősödjék a takarékszövetkezetünk. Emeljük ezzel az összeggel is a saját alapját!”,
– mondta Pászti János elnökhelyettes. (12)
Bárány Mihály elnök márciusban elkészített jövedelmezőségi számítása nem valósult meg teljesen. Különösen rosszul sikerült a taglétszám emelése. Az évi betétállomány is több, mint 100 ezer forinttal lett kevesebb, a kölcsönállomány pedig 60 ezer forinttal. A nyereséget is rosszul becsülte meg az elnök.
Az 1958-as évet pénztáros kereséssel kezdte az igazgatóság. Heti két napra felvették pénztárosnak Bakacsi Gézánét. (45)
A kölcsönkeret már 50.000 Ft körül járt, mivel 202.000 Ft-os betéttel rendelkeztek. A kölcsönigény igen megnőtt, ezért 100.000 Ft állami hitelt kért az igazgatóság. A betétállomány nem nőtt olyan gyorsan, mint a hiteligény. Ez természetes, hiszen a lakosság építkezett, nagyobb értékű árucikkeket vásárolt, amihez kellett a pénz.
A MESZÖV a kezdetektől fogva figyelemmel kísérte a Szegvári Takarékszövetkezetet. Budai László előadó szegvári volt, ezáltal sok igazgatósági, vezetőségi ülésen, illetve közgyűlésen, később részközgyűlésen jelen volt. Amikor kellett, segített a lebonyolításban, szervezésben. 1958 augusztusában a MESZÖV-höz beküldött harmadik negyedévi jövedelmezőségi tervet visszaküldték az igazgatóságnak, mert nem tartották reálisnak, mivel nem tervezték a betétállomány nagyobb növekedését (havi átlagban mutatták ki).
Javasolták, tárgyalják meg újra és emeljenek a betétállomány havi átlagán. Az igazgatóság nem járult hozzá a jövedelmezőségi terv megváltoztatásához, mert:
„nem nő év vége felé a betétállomány, inkább csökken.”
Végeredményben az 1958-as mérleg nem lett rossz, sőt éppen a betétállomány több mint ötszörösére nőtt, a betétesek száma 146-ra emelkedett. A tagok száma 197 fő év végén.
A mérleg szerinti nyereség 6.208 Ft lett, tehát tizennégyszeresére nőtt. A részjegyalap is növekedésnek indult, 21.000 Ft-ra emelkedett. A nyitvatartást hétfő-szerda-péntek napokra tették, mivel úgy megnőtt az ügyfélforgalom, hogy kevésnek bizonyult az eredeti két nap.
Az 1959. április 5-én tartott közgyűlésre már 203 tagot hívtak meg. Év végére pedig 261 főre nőtt a belépettek száma, akik 27.600 Ft értékű részjegyet jegyeztek.
Mivel 1959-ben „már” három éves lett a takarékszövetkezet, végeztünk egy kis összehasonlítást, hogyan változott a betét összege.
- 1957-ben: 122.000 Ft
- 1958-ban: 459.000 Ft
- 1959-ben: 650.000 Ft
A betétesek száma 214 fő volt.
Ebben az évben rendezték az igazgatósági tagok tiszteletdíját is. Az igazgatósági üléseken való megjelenésük arányában kaptak juttatást. Egy megjelenésre 8,96 Ft jutott az osztható alapból.
Ezután sok éven keresztül ezt a módszert alkalmazták, természetesen változott az osztható alap, ezáltal az egy „megjelenésre” jutó összeg is.
