Az alábbi írás a Szegvári Napló 2022. szeptemberi lapszámában jelent meg.
Miután fából megépítettek bennünket, társaimmal együtt egy szép helyre kerültünk. Egy folyóvíz mellé a horgászok és a kikapcsolódni vágyók örömére. 6-8 ember elfér a tetőnk alatt, asztalaink és padjaink szolgálják a kényelmet. Nappal is többen leülnek megpihenni, beszélgetni nálunk. Éjszakába nyúló bulik színterei is vagyunk.
Sajnos sokszor nem vigyáznak ránk, késsel megsértenek, sáros lábbelivel tipornak. Nem gondolnak rá, hogy másnap is szeretné használni valaki. Jaj, és a környezetünk. Hiába van a közelben szemetes, hulladéktároló, kipottyan a kezükből a papír, az ételmaradék, az italos doboz. Ez még csak hagyján. Jóakaróink eltakarítják a mások által szétszórt hulladékot.
De a minap estefelé egy társaság telepedett le egyik társunkhoz. Ettek, ittak, jól mulattak. Egyre többet fogyasztottak, egyre jobban tetőfokára hágott a hangulat. Egyikük elkiáltotta magát: Gyújtsunk tüzet! Meg is történt, de nem a kijelölt tűzrakóhelyen, hanem az asztal tetején és a padok alatt. Hiába tiltakoztunk mi többiek nyikorogva, zörögve nem hallgattak ránk. Társunk könyörgő, recsegő-ropogó hangjára rá sem hederítettek. Nem tudtunk mozdulni helyünkről, ezért nem segíthettünk parázsló, égő, füstölgő társunkon. Durván, drasztikusan, felelőtlenül végeztek vele. Sajnos nem tudunk beszélni, nem tudjuk elmondani kik voltak a tettesek.
Gazdáink, a falu lakosai felháborodva keresik a rongálókat a rendőrség bevonásával. Reméljük, minél hamarabb előkerülnek a tettesek, nehogy mi, többiek is így járjunk. (Lapzártakor érkezett a hír, hogy a rendőrség megtalálta a tettest.)
Kosztolányi Sándorné
