Záporok és heves zivatarok alakultak ki országszerte augusztus 20-án, egyes programok elmaradtak, vagy zárt térben lettek megtartva. Talán Szent István király gondolta úgy, hogy nagyobb szüksége van Magyarországnak esőre, mint állami ünnepségekre.
Szegvárra délelőtt „érkezett meg” a vihar, így a délelőtti és a kora délutáni programok a Művelődési Házban lettek megtartva, de sajnos elmaradt a Kyokushin Karate Dojo Egyesület bemutatója és a Hunyadiak Örökében Történelmi Hagyományőrző Egyesület programja.
18 órakor kezdődött az ünnepi műsor, a színpadra felsorakoztak Szegvár önkormányzati képviselői, az erdélyi és lengyelországi testvértelepülésekről érkező delegáltak. Felcsendült a magyar, a székely és a lengyel himnusz.
Andrási Elemér, Szegvár plébánosa megszentelte, és felvágta a nemzeti színű szalaggal átkötött, frissen sütött új kenyeret.
Szabó Tibor György Szegvár polgármestere ünnepi beszédében kiemelte Szent István királyunk főbb jellemvonásait:
„Határozott, magabiztos, tudatos vezető volt, aki tekintélyt és tiszteletet vívott ki magának azzal, hogy bizonyította erejét, tudását, rátermettségét, aki példát mutatott népének hitben és cselekvésben egyaránt. Tetteinek ereje abban rejlett, hogy nélkülözött mindenfajta öncélúságot. Biztonságot, hitet, jövőképet adott az országnak.”
Kihangsúlyozta továbbá az egyetértés fontosságát, miszerint:
„Ebben az országban békésen kell együtt munkálkodni! Nem szabad felülemelkedni ideológiai különbségeken, megosztottságon. Csak így tehetjük jobbá ezt az országot, s ezt a nagyközséget, Szegvárt is.”
Ünnepi beszéde végén arra buzdította a lakosokat, hogy gyarapítsák tovább Szegvár értékeit, becsüljék meg azt, ami van, s növeljék jószándékkal, segíteni akarással, nagylelkűséggel!
Az ünnepi program keretében Nyágrus László, Parajd polgármestere ízes beszédében szólt a Szegváriakhoz.
„Mindig jó érzés tölt el akkor, amikor augusztus 20-án közösen, méltóképpen ünnepelhetünk, áttekinthetjük azokat az örökségeket, értékeket, amit valaha megtett a nagy király, Szent István, és ezeket az értékeket pedig ránk is hagyta. Ránk hagyta azért, hogy erőt meríthessünk. Erőt meríthessünk a mindennapjainkban, akár itt Szegváron, akár pedig Parajd-Felsősófalván. Mert megalkotta a nemzet jövőjét, hitet adott és szabályt adott. Mi kell ennél több?”
Robert Laszuk lengyel képviselő tolmácsolta Lewin Brzeski polgármesterének, Artur Kotara üzenetét. A két testvértelepülés polgármestere és Szabó Tibor György, Szegvár polgármestere egy megerősítő testvér-települési megállapodást írtak alá, amelyet ünnepélyes átadtak egymásnak.
„Kedves Szegváriak!
Idén ünnepeljük Szegvár és Lewin-Brzeski testvérkapcsolatának 25. évfordulóját. Kapcsolatunk kezdete 1997-re nyúlik vissza, amikor egy autó érkezett Lewinbe, tele az árvízkárosultjaink megsegítésére szánt ajándékokkal. Ez egy nagyon nehéz időszak volt számunkra, hiszen az árvíz – amit azóta is a Millenniumi árvíznek nevezünk – hatalmas pusztítást, károkat, fájdalmat hagyott maga után. Mindenünket elvesztettük. Ebben a nehéz időszakban érkezett a segítség… az a bizonyos autó Magyarországról. Messzemenőleg ez volt a legnagyobb meglepetés számunkra. Szegvár Önkormányzata – ki tudja miért?! – Lewin-Brzeskit választotta.
Ezt követően 1997. novemberében Lewin-Brzeskiből elindult egy lengyel delegáció, hogy az önzetlen segítséget megköszönje és megalapozza a testvér-települési együttműködést. Végül 1998. augusztus 1-jén egy hivatalos megállapodás született Lewin és Szegvár önkormányzata között, amelyet lengyel részről M. Tadeus Monkiewicz, Lewin egykori polgármestere írt alá.
Ennek a megállapodásnak nem csupán az önkormányzataink közötti jó kapcsolat és segítségnyújtás a lényege, hanem a nyíltszívű, kedves emberek közötti pozitív kötelék létrejötte is. Megismerhettük egymást a kultúra, az oktatás, az önkormányzat működése, illetve a sport, a horgászat és a turizmus területén is. Részt vettünk számos olyan eseményen, amelyek fontosak voltak nekünk és Önöknek egyaránt.
És ahogy ez a kötelék kialakulhatott és megerősödhetett, az a településeink kölcsönös látogatásainak köszönhető, amelyek során számos ismerettel gazdagodhattunk egymás kultúrájáról, életviteléről, hagyományairól. Ez segített egymás megértésében, és lehetővé tette a szilárd baráti kapcsolatok kialakulását.
De a sors sokszor kiszámíthatatlan. A koronavírus terjedése megbénította az egész világot, és szétszakította a személyes kapcsolatainkat. Mi azonban újra itt vagyunk, és ma együtt ünneplünk.
De ki tudja, mit hoz az élet…?! Oroszország és Ukrajna közötti háború a küszöbünkön zajlik, ami ismét olyan nehézségeket hoz magával, amivel szembe kell néznünk. Remélem, hogy együttműködésünk következő fejezete elkezdődik, amely mindkét fél számára új lehetőségeket, célokat és megelégedést tartogat.”
Az ünnepség a Szegvárért Emlékérem kitüntetések átadásával folytatódott. Idén elismerésben részesült Kondacs Mihályné, a Kurca-parti Óvoda óvónője, és Tóth Lászlóné, a Forray Máté Általános Iskola egykori igazgatója. (A Szegvárért Emlékérem elismerésekről, a méltatásokról külön cikkben írtunk.)
