Egyházközségünk igen tevékeny tagjától vettünk búcsút az elmúlt napokban. Pigniczki Mihályné Boros Etelka életének 87. évében hagyott itt minket. Mindvégig aktív, sokoldalú, közösségben élő, közösségben szolgáló gyöngyszeme volt a településnek. Mélyen vallásos családban élt, tevékeny életét jó példaként követhetjük valamennyien.
Sokan ismerték, szerették, találkoztak vele munkája során, hiszen varrónőként dolgozott, tevékenykedett a Háziiparban, és otthonában egyaránt.
Szülei egyetlen gyermekeként nőtt fel, szüleivel, nagyszüleivel, de szívesen megosztotta mindenét, ha más szükséget szenvedett.
Férjével 3 gyermeket neveltek fel, majd unokáját anyjaként támogatta. Férje és fia halála után szíve fájdalmát Istennek ajánlva tovább élte tevékeny életét.
Fiatalkorában a templomi énekkarnak tagja volt, szép hangját így kamatoztatta Isten dicsőségére. A Magyar Nóta népdalkör oszlopos (egyik alapító) tagja volt, egészen haláláig. Szép minősítéseket szereztek, több helyen felléptek, boldogan köszöntve vendéglátókat és idehívott vendégeket egyaránt.
Részt vett a templomi virágozásban, nagytakarításokban évtizedeken át. Lelkes közösségi ember volt, eljárt a Katolikus Körbe az Őszidő Nyugdíjas Klub összejöveteleire. Tagja volt a Szép Öregkor Nyugdíjas Egyesületnek, Rózsafüzér-társulatnak, Mária Légiónak, Bibliaórákra járt, imacsoportba, szerepelt a Magányosok karácsonyán, az Idősek Otthonában tartott farsangi rendezvényeken. Szívesen vett részt zarándokutazásokon, nyári táborokban konyhai feladatok ellátásában segített, és ha kellett boldogan sütött minden alkalomra diabetikus süteményt is.
Közel negyven éven keresztül hordozta a cukorbetegséggel járó terheket, aggódva segített sorstársainak jó tanácsokkal, útmutatással, jó példával. Részt vett a cukorbetegek világnapjának megünneplésében, a szentesi Cukorbetegek Klubjának tevékeny tagjaként. Jó kapcsolatot ápolt szomszédaival kölcsönösen segítve egymást.
Boldog nagymama, dédmamaként fogadta unokáit, ha eljöttek hozzá, varrt, kötött nekik meglepetéseket…
Tevékeny közösségi élete pár hónappal ezelőtt kezdett leáldozni, és a betegágyhoz kötve csak az imádságra korlátozódni, amit odaadással, türelemmel fogadott.
Az Úr Isten az Irgalmasság vasárnapjának estéjén szólította magához, sok szenvedésétől megváltva.
Mosolygós, kedves, gondoskodó lénye hiányozni fog nekünk. De reméljük, szép hangja a mennyben az angyalok kórusát erősíti, és vigaszt imádkozik reánk a földre.
Piti Magdolna
