Az Örök hazába távozott a sokunk által ismert, szeretetett, volt szegvári lakos, pedagógus, Koválcsik Magdolna.
A temetési szertartást Dr. Gruber László szentesi plébános végezte. Emlékezzünk Magdi kedves, derűs lényére a Plébános úr által elmondottakkal:
Koválcsik Magdolna Ilona Szegváron született 1950. szeptember 2-án. Mária és Pál testvéreivel együtt nőtt fel egy mélyen hívő, katolikus családban, szeretetteljes légkörben. Hitre, szolgáló szeretetre és igaz emberségre nevelték a szülei.
1969-ben a zsigerháti iskolában kezdi nevelőként pályáját, majd a tanítóképző elvégzése után a szegvári általános iskolában, 1976-tól pedig a korábbi Köztársaság téri, jelenleg újra katolikus fenntartású Szent Erzsébet Általános Iskolában tanított, egészen a nyugdíjazásáig.
Kiemelkedő szerepe volt az első katolikus osztály elindításában 1991-ben.
Ugyanebben az évben barátaival létrehozták az Út a keresztény iskolához Szentes alapítványt, valamint a Keresztény Pedagógus Társaságot, melynek elnöke volt. Havonta szerveztek színvonalas előadásokat, rendezvényeket, zenekari fellépéseket, filmvetítéseket. Mint a társaság vezetője, összefogója, szíve-lelke, nagy és nehezen pótolható űrt hagy maga után. Hálásan megköszönöm/megköszönjük az e téren végzett megannyi munkáját!
Házasságából két gyermeke született, Roland és Zsófia. Lányától született Szófia unokája (Szofi), akit nagyon szeretett.
Magdi szívügye volt a gyermekek, a fiatalok katolikus keresztény hitben történő nevelése. Igazi pedagógus és hiteles keresztény volt. Mint Jézus barátja, szeretett imádkozni, templomba járni, különösen is kedvelte a diákmiséket.
A Képmás havilap terjesztője is volt: ő valóban Isten képmása volt: soha senkiről rosszat nem mondott, szeretetteljes, kedves, nyitott egyéniségét nem lehetett nem szeretni.
Évekkel ezelőtt kezdődött súlyos betegségét méltósággal és derűs lélekkel viselte. Március 13-án, Nagyböjt 2. vasárnapján a kórházban örömmel és hálás szívvel fogadott, és vette magához a szentségeket. – Színeváltozás evangéliuma, Pál apostol, Fil 3,20: „átalakítja gyarló testünket és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez”.
Csütörtökön már nem tudtunk szavakkal kommunikálni, de érzékelte az imádságos jelenlétet. Elnyerve a jó halál kegyelmét, Szt. Józsefünnepén, március 19-én szombat reggel szűnt meg dobogni az ő szerető és jóságos szíve.
Ma pedig, ezen a napfényes nagyböjti pénteken, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén helyezzük megfáradt testét örök nyugalomra itt, a szülőföldjén Szegváron, ahonnan annyi szépet és jót vihetett magával felnőtt élete számára, köszönhetően az ő drága szüleinek, nagyszüleinek, őseinek.
Idejének határát eddig mérte az Isten. És most hazahívta őt hálaadásra és számadásra. Hiszen tudjuk, hogy mindannyian számadással tartozunk Teremtőnknek. Isten előtt, a végtelen Szeretet előtt látjuk igazán mulasztásainkat, bűneinket, kicsinységünket. Imádkozunk elhunyt testvérünkért, hogy az Úristen bocsássa meg neki emberi gyarlóságait és vétkeit, és ugyanakkor nagy hála is van a szívünkben: megköszönjük azt a sok-sok jót, amit tőle kaptunk.
Tudjuk és bízunk abban, hogy ha Isten bezár is egy ajtót, helyette mindig kinyit egy másikat. Testvérünk földi életének ajtaját bezárta az Úr, de mi hisszük, hogy megnyitja számára is az örök élet kapuját. „A halál nékem nem fekete börtön, nem fázlaló, nem is rút semmiképpen: egy ajtó bezárul itt lenn a földön, s ajtó kinyílik ott fönn az égen, ez a halál” –írja Gárdonyi Géza.
Magdika élete is keresés volt, mint a napkeleti bölcseké. Ő is kereste a boldogságot, a szépet, a boldogulást, a harmóniát életében. Bízunk abban, hogy megtalálta, amit és Akit valójában keresett: a Gyermeket anyjával, Máriával, s mint a bölcsek, ő is leborul immáron előtte és hódol neki mindörökre.
Szeretetünkkel és imáinkkal kísérjük őt utolsó útjára, kegyeletünk külső jele pedig a virág és a koszorú. S mindeközben gondolnunk kell az idő múlására, gondolnunk kell arra, hogy a lelkünk ne legyen soha készületlen, a kezünk ne legyen soha üres, hogy majdan mi is megajándékozhassuk Urunkat, Jézus Krisztust. De talán nem is csak Őt ajándékozzuk meg, hanem önmagunkat és szeretetteinket, ha mindenkor szeretetben élünk. Hiszen az az Isten parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak a nevében és szeressük egymást, amint Ő szeretett bennünket, legyen úgy. Amen.
Az örök élet hitében és reményében, köszönettel és szeretettel búcsúznak tőle:
– szeretett családja, így gyermekei, unokája, testvérei, többi rokonai
– a Szent Erzsébet Katolikus Iskola és a Szent Anna Plébánia közössége, a Keresztény Pedagógus Társaság
– volt kollégái, tanítványai, barátai, ismerősei, s mindenki, aki szerette, tisztelte és becsülte őt!
