Nőnapi ünnepségre várták a szegvári hölgyeket és a bátrabb férfiakat a Művelődési Házban megrendezett hagyományos programjukra.
Szabó Tibor György, Szegvár polgármestere köszöntötte a hölgyeket.
Kedves Hölgyek, Lányok, kedves Asszonyok!
Körülöttem nőuralom van. A hivatalban, az intézményekben, a családomban. Sok szép, okos, kedves, talpraesett nő vesz körül, akik szinte észrevétlenül megoldják a közösség, a család ügyes-bajos dolgait. Példásan elvégzik a feladatukat, miközben otthon is helytállnak. És mindez olyan természetes számunkra, hogy csak ilyen alkalmakor gondolja végig az ember, hogy mennyi fontos munkát, nélkülözhetetlen tevékenységet végeznek szinte kizárólag nők. Az ápolónők, nővérek, gondozónők, óvónők, tanítónők, takarítónők nevében is benne van, hogy pár kivétellel nők végzik ezt a tevékenységet. Nem is olyan régen még az is elképzelhetetlen volt, hogy egy nő egyetemre menjen, vagy szavazati joga legyen, de az egyenjogúsági törekvéseknek hála mára már ez megváltozott. Olyan időket élünk, amikor elvileg már eltűntek a nemek szerinti korlátozások, nők is lehetnek orvosok, tűzoltók, pilóták, mérnökök, és férfiak is lehetnek tanítók, óvó bácsik, vagy akár modellek, mégis a hagyomány és a nemek szerinti szerepvállalás maradt a jellemző. Mint ahogy otthon is. Sok férfi szereti, ha a felesége, barátnője, élettársa, otthon elvégzi a házi munkát, szeret főzni, rendben tartja a házat, cserébe viszont férfimunka maradt például a favágás, a fűnyírás vagy a szobafestés. Működik a hagyományos munkamegosztás az egyenjogúság mellett is.
Akkor miért van mégis kiemelt ünnepe a nőknek, és a férfiaknak miért nincs? Szintén a hagyományok győztek ezen a területen is? Szerintem nemcsak a hagyományok, hanem a szeretet is győzött ezen a területen. Hiszen rengeteg szeretet van az olyan egyszerű mozdulatokban, amiket csak nőktől látni, mint például ahogy a lányom 16 éve minden bizalmával, nagy szemeit tágra nyitva néz rám és várja a tanácsaim, ahogy a feleségem keze ölelésre nyílik, amikor hazaérkezek, vagy ahogy a kolléganőim rám mosolyognak, amikor belépek a hivatalba.
Ezt a szeretetet természetesen nem évente egy napon kellene viszonozni, hanem mindig hálásnak kell lenni érte, viszont ez a nap lehetőséget biztosít a szimbolikus köszönetnyilvánításra.
Hálás vagyok érte, hogy az egyenjogúságnak köszönhetően a lányom egy olyan világban fog felnőni, amiben nem számít másodlagos állampolgárnak csak azért, mert nőnek született. Ahol bátran élhet, tanulhat, dolgozhat, utazhat, álmodhat és szerethet. Ahol jó nőnek lenni, és jó férfinak lenni, és ahol a férfiakkal együtt a nők egy kiegyensúlyozott, harmonikus társadalmat alkotnak.
Szóval körülöttem nőuralom van, és nem bánom. Sem nőnapkor, sem az év többi 364 napján.
Ezúton szeretnék köszönteni minden Nőt, legyen napfényes, mosolygós ünnepük nőnapkor, mert megérdemlik.
A polgármesteri köszöntő után a Parlando Énekegyüttes lépett színpadra, akik nagyon jó hangulatot varázsoltak. Az együttes Algyőről érkezett, tagjainak büszkén vállalt célja a hagyományápolás, a magyar operett és sanzon megismerése és megismertetése, népszerűsítése. Énekegyüttesünket a zene, a dal, az együtt éneklés hozta össze. Nem vagyunk tanult énekművészek, csak szívünkből dalolók – vallja Fábián Péter, a közösség vezetője.
A másfél órás műsor végén a Művelődési Ház előterében Szabó Tibor György polgármester, Tóth Péter alpolgármester, Piti János képviselő, Dr. Szecskó Tamás jegyző és Pöszmet Zsolt képviselő köszöntötték a hölgyeket egy-egy cserepes virággal.
Videóalbum
Fotóalbum
Szegvári képek, szegvári emlékek
