Fellobbant az első gyertya, égnek az adventi fények Szegváron
Advent első vasárnapján a Szabadság téri adventi koszorúnál várták mindazokat, akik szeretnének csendben, békében felkészülni a karácsonyra.
Az első gyertyagyújtás alkalmából Csernákné Bába Eszter mondta el ünnepi gondolatait, majd Andrási Elemér, Szegvár plébánosa megáldotta a koszorút, s meggyújtotta az első gyertyát. Elemér atya beszédében a remény életben tartására hívta fel a figyelmet. Elhangzott R. Lukátsi Vilma: Végtelen adventek című verse is.
Majd, ha elmúlik az ünnep, a karácsony,
S elalszik a gyertya a zöld fenyőágon…
Vajon… kialszik-e a fény a szemedben?
Ádventi nép! Vársz-e, élsz-e reményedben?
A Messiás eljött, de nem úgy mint várták,
Nem fogadták be Őt, tagadták, utálták,
Hiszen királyt vártak, hatalmi jelt, pálcát,
Megakarták mérni Isten igazságát,
És nem értették Isten Golgotáját…
És nem értették meg Isten Történelmét.
És nem értették meg Irgalmát, kegyelmét.Azt, hogy az öröktől fogva élő Ige
Alázatosan jött le szolgálni ide.
S végig járta minden lépését az útnak…
A próféciák is mind-mind ide futnak –
– De itt van kezdete már a másik útnak.
Később megértették, s szerte a világon,
Évente új várás indul, új karácsony.
Aztán… ahogy elmúlt a várásnak vége,
Indulunk ismét a köznapok elébe…
A Messiás eljön, de nem úgy, mint várják,
De aki megérti Isten Golgotáját,
Annak ádventje nem „karácsonyi ádvent”.
Mert tudja, visszajő onnan, ahová ment!
És amikor zsendül a fügefa virág:
A kegyelem betelt, s eljő az igazság!
Ádventi nép! Ma már az örömhír csendül,
Emeld fel szemedet: a fügefa zsendül.
Vedd füledbe szavát, ígéretét zengőn;
Várd igaz ádventtel: eljön, eljön, eljön.
Kulbert György énekével záródott a program.
A barátságtalan időjárás ellenére sokan voltak a községi ünnepségen, sajnos a legtöbben bőrig áztak. A vírushelyzetre való tekintettek elmaradtak a Művelődési Házba tervezett programok.
A Fuszulyka Nyugdíjas Klub a polgármesteri hivatal előtt vendégelte meg az ünneplő közönséget süteményeikkel, forró teával és forralt borral.