Zavar az avar?
Bár még az időjáráson nem érződik, de közeleg az ősz, a télre fordító kerti munkák, kertrendezés időszaka. Az avargyűjtést követően sajnos bevett szokás az égetés, ami ilyen, viszonylag száraz, szélcsendes időben különösen nagy méreteket ölthet. De miért is igazán nagy probléma ez?
A korszerű fafűtéssel ellentétben a nedves zöldhulladék alacsony hőfokon ég, így a közel sem tökéletes égés során rendkívül sok káros anyag (szén-monoxid, szénhidrogének, stb.) keletkezik, ami ráadásul földközelben terül, rendkívül káros főként a gyermekek egészségére. 100 kg avar elégetése (ami nem is olyan sok) akár egész Szegvár egészségügyi határértékek felett szennyezheti.
Tévhit az is, hogy a diófa levelét nem szabad például komposztálni. Igaz, hogy nehezen bomlik, de egy év alatt tökéletes palántafölddé válik. Ugyanilyen tévhit, hogy a lehullott diót a diófúró légy miatt mindenképpen el kell égetni, mivel a lárva amint tud, a földbe fúródik, hogy ott átteleljen.
A friss avar komposztálás során akár eredeti térfogata tizedére is összeeshet, így a helyhiánytól se féljünk. A jó komposzt rendkívül hasznos anyag, soha ne becsüljük le kertünk bioprodukciós potenciálját, rengeteg műtrágyát kiválthatunk egy kis munkával.