Szegvár Online - szegvári független hírportál
Ultimate magazine theme for WordPress.

Minden út menti keresztet ismer a kőművesmester

0 194

Az alábbi írás a Délmagyarország 2020. október 27-i számában jelent meg.
Írta és a fotókat készítette: Majzik Attila

Nem lehet úgy végigsétálni Szegváron, hogy ne botlana az ember Szarvas János keze munkájába, a faluban ő hozta rendbe az összes keresztet és szobrot. A kőművesmester közel a kilencvenhez is dolgozik, az alkotások ápolását nem munkának tekinti, hanem a kötelességének érzi.

A szürke, ködös őszi reggelből szinte kiragyognak az út menti keresztek, ahogy Szegvár felé halad az ember autóval. Előbb a Sáp-halom mellett vezet el az út, a kukoricaföld mellett álló Szabó-keresztet szeptember végén szentelték újra a felújítás után, majd a Puskin TSZ előtti kanyarban is egy kőkereszt fogadja az átutazót, feliratát, a „Hiszekegy” első sorát az útról is el lehet olvasni, a faluba beérve pedig a termetes szélmalom fogja meg a tekintetet, de a mellette álló dombon magasodó keresztet is könnyű észrevenni. Ami ezekben – és a falu többi szobrában, keresztjében – közös, hogy mindet Szarvas János kőfaragó mester újította fel. Volt, amelyiken csak kisebb javítást kellett végezni, de olyan is akadt, amit már a ledőlés után kellett újjáépítenie.

– Jól elfáradtam itt egy párszor – emelte tekintetét a helyiek által szélmalmi kereszt­nek hívott kőkeresztre Szarvas János. Az idős kőfaragó nyolcvanhét éves, ha valamelyik szobrot vagy keresztet meg kellett menteni vagy felújítani, mindig neki szóltak.

– Ez a kereszt kőcsappal volt megcsinálva, de megdőlt. Amikor helyre akarták állítani, akkor kidőlt az egész, a hétmázsás darab majdnem agyonütötte Csikós Bélát, az akkori temetőcsőszt, ott borult le mellette – emlékezett vissza Szarvas János. Sok munkával, de sikerült helyreállítania a keresztet, maga adta hozzá a lábazati követ és betonalapot is készített neki, hogy biztosan álljon. Legutóbb impregnálást végzett a kereszten, így ellenáll majd a víznek és a fagynak is.

A faluban beljebb egy gyönyörű Szentháromság-szobor áll, azt is az idős mester hozta rendbe.
– Ez is nagy szám volt, elfogyott a felújításra szánt pénz, úgy volt, hogy félbe kell hagyni a munkát, szerencsére aztán megoldódott a helyzet. Nagyon szeretem ezt a szobrot, rendkívül finom munka. Nyolc angyalfej van rajta. Amikor felállítottam az állványokat a szobor körül, egy egyből rám is esett, olyan rossz állapotban volt az egész. Meg kellett menteni, olyan szép munka. Sokan sajnos itt mennek el mellette, de fel sem néznek, pedig gyönyörű. A feliratát újra kéne festeni, azt még meg kell csinálni – beszélt a szoborról a kőfaragó.

A Kurca melletti Nepomuki Szent János-szobron egy hónapig dolgozott, arról is van egy története.
– Amikor a második világháborúban bejöttek a faluba az oroszok, a plébános, Verdon Lajos itt találkozott velük. Megvendégelte, berúgatta a szovjet parancsnokot a plébánián, nem is volt lövöldözés Szegváron – mesélte Szarvas János.

A kőfaragó mester úgy gondolja, végzett mindennel, rendbe tette az összes szobrot, keresztet. Mindről tud mesélni valamit, hogyan, mikor újították fel, miből készült, milyen anyagot használtak hozzá. Annak örülne legjobban, ha valaki továbbvinné a munkáját.

– Amikor lefekszem, átgondolom, hogy miken és mennyit dolgoztam. Jó volna, ha valaki majd utánam is vigyázna a szegvári keresztekre – mondta.

Iratkozz fel a Szegvár Online híreire!

Hozzászólások
Hozzászólások betöltése

Portálunk sütiket használ. Elfogadom Olvasd el

Adatkezelési tájékoztató