A három ivócimbora vagy barát közül: János öreglegény, a macskájával lakik egy falusi házikóban, Cirmossal. A macska nyakában egy bolha – űző nyakörvvel. Tanyás feladatokat szokott elvállalni. Ivócimborái, egyben kártyapartnerei Pisti és Pali házasemberek, földműveléssel, és állattartással foglalkoznak. Az öreg barátjuk munkáját is többször igénybe vették, innen a barátság. Megbeszélték, hogy december 30-án kártyázással és jó minőségű vörös borral búcsúztatják az óévet. Kis pénzben szoktak hatvanszorozni. Csak a játék kedvéért. Ugye, az említett kártyajáték kétemberes. Most az év búcsúztatón „az rendeli és fizeti az italt, aki veszít”- ebben állapodtak meg. Körbe játszottak, a kibic a vesztes helyére állt be. Az öreglegénytől elpártolt a szerencse. Ennek köze volt az elfogyasztott italnak is, nem csak a lapjárás volt az oka.
– Én már nem iszok több alkoholt – mondta János, az öreglegény. Már „dob” a fejem.
– Akkor „Macska Jancsi” vagy – válaszolta Pali. Tudod mit? koccintsunk. Kutyaharapást a szőrével gyógyítsuk – valahogy így szól a közmondás. Koccintottak. János jelezte, hogy elindul haza.
– Félórán belül bezár a kocsma – vigasztalták. Hazakísérünk.
Záróra után elindultak János házához. Útközben kétoldalt belekaroltak, mert ugyancsak bukdácsolt János. A nyelve sem forgott megfelelően. Az ajtóban a piros nyak örvös Cirmos várta. Segítettek neki levetkőzni, lefektették.
A konyhaajtót becsukták, kaput bezárták maguk után, mint ahogy falun szokás a kulcsot a belűről a zárban hagyták
A paraszt emberek korán kelnek, etetni kell. A jószágot el kell látni. Közeli tanyaszomszédok voltak Pali és Pisti. Hat órakor Pisti átkiabált a szomszéd tanyába ügyködő Palinak:
– Ha végeztél szomszéd, gyere, át. Biciklizzünk el Janihoz. Nézzük meg, hogy kijózanodott-e már?
– Rendben, mindjárt indulhatunk is – válaszolta Pali.
Hamar az öreglegény házához értek. bezárt kapuban belül volt a kulcs, ahogy hagyták előző este. Besétáltak a konyhaajtóig. Zörej nélkül bementek, megálltak a nyitott szoba ajtajában. Jani mélyen aludt, horkolt. Mindkét lába bokáig kilógott a takaró alól, a lába előtt a nyakörves Cirmos szundikált. Jelbeszéddel mutatta Pisti, hogy készül valamire. Meglátott a kályha mellett egy rövid madzagot. Óvatosan a macska nyakörve alá dugta és megkötötte. A madzag másik végét a Jani bokájára kötötte, majd körmével az alvó János talpát csiklandozta.
Jani ekkor felriadt álmából, berántotta a lábát a takaró alá, vele együtt az alvó macskát is. Volt nagy riadalom: a macska vinnyogott, ficánkolt a takaró alatt, ijedtében össze „csináta” magát a takaró alatt. A Jani lerántotta magáról a takarót, azt sem tudta mi tegyen, hol van, mi történt, hogy szabaduljon a bokáján fickándozó macskától.
Végül felismerte a helyzetet, meglátta a két cimboráját. Megfogta a cicát, simogatta a hátát, miközben beszélt hozzá, közben a barátai röhögő görcsöt kaptak,ami nem sokáig tartott, látva a riadalmat a cica és a gazda részéről bűnbánóan elcsendesültek.
– Ne haragudj pajtás ez rosszul sült el. Elhamarkodott, át nem gondolt viccnek szántuk – mondta Pali.
– Na, várjál, segítünk, kibogozzuk, így ni. Szegény cica – sajnálkozott Pisti.
– Őrültek vagytok! A büntetés nem maradhat el: minőségi pálinkám van, de nem kaptok egy kortyot sem. Ugye cirmos, csúnya, ronda bácsik nem érdemelnek pálinkát? – vigasztalta a macskát, magához ölelve,
A cica remegése megszűnt. Rendeződtek a dolgok.
Ezzel véget ért a történet, hazamentek a legények, mint a mesében.
