Szegvár Online - szegvári független hírportál
Ultimate magazine theme for WordPress.

Szenzációs képek 1940-ből

2 919

Forrás: Szegvári Napló, 1993. június

A sorozat 14. 15. 16. 17. 18. 19 képeiben gyönyörködhet az érdeklődő. A képeket Budapestről hozta a posta. Egy albumnyi képet kapott ajándékba a Falumúzeum és a Napló szerkesztősége dr. Hajdú Sándorné dr. Szeri Ilonától, aki itt született, gyermekkorát, iskoláskorát is Szegváron töltötte. Tehát tősgyökeres falunkbeli.

„Szegvári vagyok, ott születtem, ott nőttem föl, ott temettem el szüléimét nyolcvanhatban, egy évben mindkettőt.”

Tárta ki szívét levelében. Tizenkét éves korában tanulmányi eredménye jutalmául, 1939-ben a vásárhelyi gimnáziumban 10 pengőt kapott. Ezen a pénzen vett egy fényképezőgépet és a háború végéig ezzel fényképezett. Mint írja, a képek nagy része családi emlék, de tudatosan készített dokumentációs anyagot is környezetéről, a községről, a parasztemberek hétköznapjairól, munkájáról. Tessék nézni az első nagy képet!

Cséplés Ágoston Istvánnál a Kórógyparton.

Cséplés Ágoston Istvánnál a Kórógyparton. Ezt a címet adta neki készítője. Idézem a képhez fűzött ismertetőt:

„Ágoston István, Pista sógor, anyai nagynénémnek, Purgel Máriának volt a férje. így kerültem a cséplésükre nem először és nem utoljára. Az általános áttekintést adó képet úgy csináltam, hogy felmásztam a kazalhoz odatámasztott létra felső fokára, így kaptam a megszokottól eltérő perspektívát. A cséplés néhány jellegzetes mozzanata megfigyelhető: a gépet asztagból etetik (mögötte áll a kontyolt asztag), balra a szalmát gyűjtik villával, jobbra mázsálnak, a már megmért zsákok ott fekszenek kötésbe rakva.”

Véleményem szerint egy szépen megkomponált művészfotót láthatunk. Szemünk azonnal a fő témára a cséplőgépre irányul, majd az asztagra, onnan átlósan a boglyasoron felmegy a látóhatáron lévő fákig. A fák sötét csíkja elvezeti tekintetünket a baloldalon lévő tanyához, ott megpihen egy csöppnyi ideig, majd a kereszteken és a magányos boglyán át újra visszajut a cséplőgéphez. Nem volt szándékomban képelemzést végezni – elnézést is kérek az olvasótól és a „szerzőtől” is – azonban nem tudtam megállni, hogy ne foglalkozzam ilyen vonatkozásban is a képpel, annyira tetszik. Annyit teszek még hozzá, hogy a Magyar Néprajzi Lexikon I. kötet 489. oldalán lévő szócikk illusztrációjánál sokkal többet mond a cséplésről ez a kép. (1940-ben készült.) Itt köszönöm meg dr. Szeri Ilonának a szép ajándékot. Kérem az olvasót, különösen a korosabb korosztályt, vesse el a gondokat, néhány pillanatig – legalább, míg nézik a képeket – röppenjenek vissza a fiatalságukba.

A 2. képen Zsigerháton folyik a cséplés Deák Mátyás tanyáján.
„Deák Mátyás éveken át felesbérlőnk volt, családunk képviseletében vettem részt a cséplésen.’
(Készült 1943-ban.)
A 3. kép címe: Törekhordás.
„A Zsigerháti Deák tanyán csépel a gép 1943-ban.
Jobb oldalon: Bagi Bözsike. Ez nagyon kellemetlen munka volt: az apróra tölt szalmaszálak és toklász alul-fölül berepült a ruha alá, szúrta és csípte az izzadt bőrt. A törekhordást mindig párban dolgozó fiatal nők végezték, favilla és gereblye tartozott hozzájuk.”
A 4. kép a teljes cséplőbandát mutatja 1940-ből.
„Ágoston Istvánnál állt be a gép az asztag mellé. Az ülő gyerekek: Szeri Mancika és Hujbert Ica. A kép érdekessége, hogy a cséplőbanda szinte valamennyi tagjának a kezében látható az a szerszám, amit használt munkájához.”
Az 5. kép 1939-ben készült Purgel Sándor tanyáján a Szőlőkalján.
„Cséplőmunkások reggelije a tanyaudvaron. A kép szalonnázás után, a második fogás előtt készült. A kecskelábú asztalon jól emlékszem a frissen fejt édes tejjel és aludttejjel teli zöld csíkos nagy köcsögökre, a körberakott fehér porcelántányérokra, bennük a kanalakkal. A puha fehér kenyeret púpozva beleaprították a tányérba, ízlés szerint édes, vagy aludt tejjel leöntötték és amikor a tejtől jól megduzzadtak a kenyérfalatok, bakanalazták.”
A fedetlen fej, komoly arc nem a fényképezőgép előtti megilletődöttség, hanem az ételnek kijáró tisztelet jele.
A 6. kép: Faluvég Szentes felé. 1941.
„Ilyen volt gyermekkoromban a faluvége. A „Kiskereszt” – így hívtuk – a vállára hajló szép formájú tölgyfával, a szélmalom a vitorlával. Sokszor fölszaladtunk a kis dombra, a keresztet és a körülötte lévő vadrózsát védő négyzetes, világoszöldre festett léckerítéshez, a tölgyfa mellé, ahonnan gyerekkorom legnagyobb távlata nyílt, a mélyen fekvő Berki-út felett egészen Szentesig. A felvétel a Kamasz család malma előtt készült, ami akkor még búzát őrölt.”
Az előző számunkban közöltük Pusztai János (Farkas u. 5.) fényképét a négyvitorlájú szélmalomról. Akkor azt hittük nem lesz képünk a két vitorlájú” szélmalomról. Szerencsénkre lett tessék nézni! Ha valakinek van még ilyen különlegesség, szívesen bemutatjuk.

A Szegvári Napló 1993. év júniusi lapszáma teljes terjedelemben letölthető és megtekinthető.

szegvarinaplo1993junius

- Szegvár Online hirdetés -

- Szegvár Online hirdetés -

Portálunk sütiket használ. Elfogadom Olvasd el

Adatkezelési tájékoztató