Ezt a rendőr-sztorit is Vásárhelyről cipeltem magammal.
Homorka János rendőr törzsőrmester az egyik alföldi nagyváros, kapitányságának legismertebb tagja volt az 1960-80-as években. Mondanom sem kell talán, hogy a családi neve nem „Homorka” volt, a többi stimmel. (A személyiségi jogok tiszteletben tartása miatt döntöttem így.)
A helyszíni bírságolás nagymestereként emlegették, aki – a legenda szerint – még a saját feleségét is megbírságolta egyszer, amikor kivilágítás nélküli kerékpározott az esti órákban.
Rendőrségi legendák, valamint a rendőrviccek célpontja volt éveken át.
Vele kapcsolatban sok történet forgott a köztudatban, ma már nehéz volna kibogozni, melyik történet állja meg a helyét, melyik a fantázia szüleménye.
Különös egyéniség volt, ezt magam is megtapasztaltam, amikor Szegedről áthelyeztek arra a kapitányságra, ahol rendőr-járőrként teljesített szolgálatot.
Szájhagyomány szerint, az esküvőt követő második héten, sírva ment haza a lánya. Apja aggodalommal kérdezte:
– Mi történt, kislányom, miért sírsz, talán megvert a férjed?
– Nem, dehogy – válaszolt, még mindig, szepegve, könnyeit törölgetve.
– Mondjad már kislányom, mi a gond?
– Édesapám, kiderült, hogy a férjem impotens! – zokogta.
– A gyalázatos, nekem azt hazudta, hogy traktoros. Gazember! Szóval, még nekem is hazudott… Nem traktoros, hanem impotens? – töprengett. Ezt a foglalkozást nem ismerem kislányom… morfondírozott tovább.
– Ez nem foglalkozás, apa. Ez egy betegség!
– Betegség. Értem. Halálos betegség?
– Nem halálos, de nagyon kellemetlen. Nem áll fel a…
– Nem áll fel? Akkor ne sírjál. Menjen el orvoshoz, az orvos majd felállítja. Azt akartam mondani, meggyógyítja.
– Jaj, apukám, ez nem olyan egyszerű – mondta a kislány.
– Na, látod, ezért nem lettem orvos. A rendőri hivatás egyszerű. Ha szabálysértésen tetten érem az illetőt, megbírságolom. Ha bűncselekményen érem tetten, akkor feljelentem. Ilyen egyszerű!.
Legközelebb jövök a „Vasutas nyugdíjba megy” című vicces történettel.
