Február 22-én jó hangulatban farsangoltunk az Idősek Napközi Otthonában. Az összetartozás, egyetértés, egymás ünnepléseinek megtisztelése, szeretete jegyében töltöttük ezt a napot is.
De most az ott szerzett élményekről szeretnék írni, mert mindenki nagyon jól érezte magát, mindannyiunk búját-baját feledtető napot élhetett meg.
Hihetetlennek tűnik – pedig igaz – a 70-80 év körüli, vagy még azt meghaladó korú ott lakók együtt szerepeltek a Vezetőkkel, az ott Dolgozókkal. Csodálatos ötletekkel dúsított műsort láthattunk. Pl.: a „Zi-zi-labor veresegyházi asszonykórus” szereplését elevenítették meg, kendőket lengetve, mosolyogva táncoltak a ritmusos zenére.
De volt a „Három Jóbarát” címmel testi fogyatékos rosszul látó, süket és kopasz jelenete kápráztatott el bennünket.
A versfaragó Hegyiné Ilonka pedig „Ételrecept” c. verssel szórakoztatott.
Nem maradt el a gondozók ötletes fellépése sem.
A hangulatot emelő „kozák tánc”, valamint a „Csim-bum Cirkusz” jelenet, amiket csak látni kellett, a nagy sikert és a nézőkre ható nevetést leírni nem lehet. A hozzátartozó öltözetekkel, sminkelésekkel tökéletes mását (vagy jobbat) tudták produkálni.
Szólók a Klub részéről közre adottakról is. (Ugyanis hasonlóképp a „klub-farsangban” is szerepeltek az Idős Otthon tagjai.) Tehát mi részünkről volt vers, vicces, régi történetek elmondása és jelmezes jelenet is: a „Pató Pál Úr” Petőfi verse nyomán, valamint Juliska-Mariska társalgása.
Végül, bár elsőként fellépő nagycsoportos óvodásokról írva: Jó hangulatkeltő, igazi falusi lakodalmat elevenítettek meg, kosztümös ruhákban. Volt: menyasszony-vőlegény, vőfény a javából, örömszülők, koszorúspárok, de még az előkészítő sütő-főző asszonyokat is megjátszották. A jelenet teletűzdelve vicces mondókákkal, énekekkel. A kisfiúk, ill., a szereplő „férfiak” még bajuszt és fejükön fekete kalapot is viseltek. A kis apróságoknak kiváltképp jól állt egy-egy alakítás, l: leánykérés és az előkészületi munkálatok, stb. – Gratulálunk Ágostonné Erika és Pitiné Márti óvónőknek, valamint Gizike és Berta segítőknek a gazdag, fantázia-dús produkcióhoz.
Köszönjük a vendéglátó Gondozási Központ Vezetőinek, Munkatársainak azt a lehetőséget, hogy régi ismerősökkel találkozhattunk, és együtt eltölthettünk egy vidám napot. Hisz korunk előrehaladtával nem tudjuk a Teremtő mennyi időt enged még számunkra.
A jó ebéd és finom sütemények elfogyasztása után „viszontlátásra” búcsúztunk el egymástól. Mondandóm befejezéséül további jó egészséget, egymás iránti türelmet, megbecsülést és Isten áldását kérem mindenkire, akik ott voltak és azokra is, kik jó szándékkal gondolnak egymásra.
