A hónap verse
Garai Gábor: Roncsol a fagy, perzsel a nap…
Roncsol a fagy, perzsel a nap,
Szeszélyes szél csapong:
Kóvályognak az ég alatt
Fölcserélt évszakok.
Odafent front-átvonulás,
Légáram-zendülés:
Idelent vírus-támadás,
Ideggörcs, szélhűdés.
És megrendülnek a hegyek,
És vacog a világ,
A fakó csontvázak ködlenek
Romok tárnáin át.
Ott az éhség, a háború,
Itt rák és alkohol:
Ott földindulás öldököl
Itt a lélek omol…
Új özönvíz jön? Micsoda
Pokol?- S ki dönti meg-
Míg bombák ontják vérit a
Föld szegényeinek?
Míg gyertyaláng ott a remény,
Habár éjfélre jár,
Vérzőn sikoltoz itt a fény
S vészt sistereg a száj:
-Mindenkinek! Mindenkinek!
„Csak összefogni hát!”
Hiába termeszt űr-hideg
S perzsel pokoli láng!
-Mindenkinek! Mindenkinek!-
S kihajt, mint rózsatő
Vak-végzet avara felett,
Őrző szívekben áttelelt
Szerelmünk, a jövő.