A történet 11 évvel ezelőtt kezdődött. Akkor láthatta Kulbert György fából faragott szobrait a könyvtárban először közönség.
Most, 2006. október 8-án ezt elevenítettük fel egy kiállítással és egy meghitt beszélgetéssel egybekötött megnyitó ünnepséggel. A könyvtár legnagyobb termének sarkában néhány régi és új alkotás mutatta be Gyuri pályafutását. Az első korszakának egyszerű parasztfiguráit, a következő korszak áttört, több jelentéssel bíró alkotásait, és a mai művek új stílusát.
A közel 40 résztvevő meghallgatta Dr. Lehoczky János élvezetes szavait, amellyel bemutatta a tulajdonukat képező szobrot. Beszélt a koboldokról, amelyeket különféle alakban ábrázol az alkotó. Ezt a szobrot kézbe is foghattuk. A másik alkotásról olyan hű képet alkotott János, hogy magunk előtt láttuk a tündéralakot ábrázoló képet.
Gyuri két évvel ezelőtt az „Én ezt tudom” irodalmi pályázat vándordíjaként felajánlott egy szobrot. Ezt Szűcs Zoltán nyerte el. Elmondása szerint nagy becsben tartja az alkotást, és az idén nagyon igyekszik a pályázaton részt venni, minél jobb versekkel, hogy a szobor még nála maradjon, mert már nagyon hozzá nőtt ez az alkotás.
Nagy Sándorné Pölös Edit az első vásárlója volt annak idején, 11 évvel ezelőtt. Azóta is szoros barátság köti őket össze. Edit mesélt a család tulajdonában lévő szobrokhoz, alkotásokhoz fűződő viszonyukról, a szobrok jelentéséről, jelentőségéről. Edit lelki támasza is olykor-olykor, a válságos időszakában Gyurinak. Ő biztatta, támogatta kezdetektől fogva, hogy újabb és újabb alkotásokat készítsen.
Kulbert György nem csak tárgyi alkotásaival mutatkozott be, hanem színesítette az est programját saját szerzeményű dalaival, melyeket gitárkísérettel adott elő. A zene szövegei mélyreható érzelmeket váltottak ki a közönségből.
Gyuri elmondta, hogy most a letisztulás korszakában van, az Istenhez fűződő viszonya ad erőt munkájához.
Szűcs Zoltán szegvári amatőr költő megtisztelt bennünket és művész barátját néhány saját vers elmondásával. Az utolsóként elhangzott verset Gyuri ihlette.
Kulbert György faszobrásznak erőt, egészséget kívánunk a továbbiakhoz, hogy még sok szép alkotásával örvendeztessen meg bennünket.
Szűcs Zoltán: Vitorlák árnyékában
Barátomnak, Kulbert Györgynek
(Gondolatok a szélmalom tövében)
Vitorlák árnyékában, hová a lelkek is pihenni járnak,
hamvas őzszín lombok csüggenek takarva lépteid.
S míg kést fog kezed és faragott elméd testet ölt
gyümölcsök atyjának gerincén, mosolyra olvadt hangod
angyalok szívén üt sebet.
… és forgács hull, hópihék lepik lábad nyomán életed útját.
A koszorú Jézusod szívén – tövis szívedben
a lét viseltes börtönt osztott rád,
de a szeretet, mit adsz-faragsz így is emberi szeretet.
Meglágyult szemedben a lázadás szikrája,
s szelíden simulsz rögös utad minden mélyedésébe,
általa lesz szebb világod,
általa lesz szerethető világunk.
Minden ív, hajlat, kecses test, csüggő gnóm s halál
természetünk rejtett titka, agyunk homályos
szegletében megbúvó emberi gyarlóságcsíra,
mit tükörbe ütsz vésőd és kalapácsod által,
hogy legyen felismerés, megvilágosodás
a sodródó világban, hol elvesznek kiáltások, lelkek.
… a fényben megcsillan a kés mívelt éle,
s kanyarít újabb alakot
faragott hitet adva a művészetnek,
hitet adva a jövőnek,
élni és alkotni Istentől kapott
emberi kötelességünk.
