2006. augusztus 1-én Szentes 1. számú Posta első emeleti postatörténeti kiállító termében „60 éves a forint” címmel előadást tartott Dr. Nagy Ádám a szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársa, muzeológus, numizmatikus, kutató.
Dr. Nagy Ádám elmondta a forint a világtörténelem legnagyobb inflációját megélt harminc éves, pengőt váltotta fel. A pengő története mindmáig a világ legnagyobb valuta inflációja volt. A bankjegy aranyfedezete 1927-ben 60% 1929-ben már csak 40% volt. A pengő valamikor az 1930-as években nagyon stabil, konvertibilis valuta volt. A pengő inflálódása 1938-ban kezdődött. Az elértéktelenedés következtében újabb és újabb bankjegyek kerültek forgalomba. Napról napra vesztett a pénz az értékéből. Jöttek az ezer, százezer, millió és billió pengők, meg az adójegyek, adópengők, pénztárjegyek. A legnagyobb címlet az 1 milliárd B-pengő volt. Köteg számra kapták a fizetőeszközt az emberek munkabérként, de nem ért semmit. Ekkor már nem pénzzel fizettek, mert értéke nem volt a pénznek. Kialakult a cserekereskedelem. A vidéki emberek élelmiszert vittek a nagyobb városokba. Ezt cserélték petróleumra, gázolajra és különböző használati tárgyakra. Virágzott a városokban az arany kereskedelem. Arannyal fizettek az élelmiszerér a városi emberek. Egy középiskolai tanár egy heti keresete 1946 tavaszán reggel a piacon 1 tojásra volt elegendő, délután ugyanez már csak egy fél tojást ért. Ilyen óriási mértékben romlott a pengő értéke. 1946. augusztus elsején négyszázezer kvadrillió pengőt váltottak át egy forintra. Ez azt jelentette, hogy a négyes után 29 nullát kellett írni. Előadónk, mint érdekességet említette.
Akkoriban nagyon keresettek voltak a nagyon precízen, pontosan könyvelni tudó emberek. Ennyi nullát könnyen el lehetett téveszteni. 1946 augusztusában édesapám fizetése egy hónapra ötven forint volt. Egy kilogramm arany akkor 13200 forintba került. Ma pedig egy forintért nem lehet venni semmit, még tíz forintért sem igazán. 1946-ban az amerikai hadsereg visszaszolgáltatta a nyilasok által elhurcolt aranykészletünket, ez volt a fedezete a forint kibocsátásának. Kezdetben speciális bankjegypapír hiányában csak tíz és száz forintosokat hoztak forgalomba. 1996-tól kezdték kibocsátani a jelenleg forgalomban lévő pénzeket.
A forint a 13. század óta használatos pénzérem. Nevét 1252-ben Firenzében először veretett aranyérme virágos oldaláról kapta. „Florino” egy az érmén ábrázolt olasz virág neve volt. Az első aranyérméken ennek a virágnak a képe volt látható. Erről lett az első pénzek neve forint. Magyarországon 1325-ben kezdték el az aranypénz verését. Ez egyike volt a legértékállóbb aranyforintunknak. Később Európa szerte felváltotta az aranyforintot az ezüstforint.
Gazdasági szakemberek már 1946 elején neves grafikusunkat, Horváth Endrét kértek fel az új pénz megtervezésére. A forinton kívül szóba került, hogy az új pénz a tallér vagy a máriás legyen. A forint váltópénze a fillér, csak úgy, mint a megelőző pengőnek vagy az azt megelőző koronának. A fillér 1999 óta nincsen forgalomban, de számolunk vele.
Az előadás végén megnéztük a tárlókban elhelyezett régi pénzeket. 1946-ban a fillérek mellett fizethettünk 1 és 2 forintossal, ami alumíniumból készült. Az 5 forintos ezüstből, és volt 10-es és 100-as papírpénz. 1947-ben lett 20-as, és 1953-ban 50-es. Sokáig csak ezek a címletek voltak forgalomban. Ezek a papírpénzek szépek voltak, de kevés volt bennük a biztonsági elem. Könnyen hamisíthatók voltak. A régi pénzeket bevonták. Egy-egy példány múzeumok gyűjteményében megtalálható. A teljes érmetár körülbelül hatvanezer darabból áll.
A forint megért hatvan évet, de hátralévő napjai meg vannak számlálva. Néhány év és a gazdaság fejlődésének függvénye, hogy mikor váltja föl az EURÓ?
