Május első vasárnapja Anyák Napja. Ezen a szép tavaszi napon köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat, dédnagymamákat. Megköszönjük nekik azt a sok szeretetet, amit kaptunk tőlük életünk során. Nehéz nekem gondolataimat szavakba önteni. Szeretném, ha elolvasnák Weöres Sándor versét, melyet érett férfi korában írt édesanyjának. Ne feledjék el meghálálni, pár szál virággal felköszönteni szeretteiket. Megköszönni a sok törődést, gondoskodást, szeretetet, amit tőlük kaptuk s kapunk nap-nap után.
Weöres Sándor: Anyámnak
Termő ékes ág, te,
jó anya,
életemnek első
asszonya,
nagy meleg virágágy,
párna-hely,
hajnal harmatával
telt kehely,
benned kaptam első
fészkemet,
szívem a szíveddel
lüktetett,
én s nem -én közt nem volt
mesgye-hegy,
benned a világgal
voltam egy.
Álmom öbleidbe ujra
visszatér –
álmom öbleidbe ujra
visszatér!
Alabástrom bálvány,
jó anya,
életem hatalmas
asszonya.
Énekem, ládd, néked áldoz,
félve lép.
Hajad: Pallas bronz-sisakja,
színe ép,
csak arcodon lett keményebb
minden árny,
mint a délutáni égen
vércse-szárny.
Első szép játékom,
jó anya,
gyermekségem gazdag
asszonya.
A kamaszkor tőled
elkuszált,
szemem a szemedbe
nem talált.
Így tűnődtem: ŤMért szült,
mért szeret,
ha örökre élni
nem lehet?
Énmiattam annyi mindent
öl, temet!
mért nem tett a hóba inkább
engemet!ť
A kamaszkor tőled
elkuszált,
férfi-szívem újra
rád-talált,
férfi-szívem a szívedre
rátalált,
megköszön most percet, évet
és halált.
Álmom karjaidba
visszatér,
álmom karjaidba
visszatér…
Erős ház, szép zászló,
jó anya,
sorsomnak nyugalmas
asszonya.
Majd ha cseppig átfolyt rajtam
mind e lét,
úgy halok az ős-egészbe,
mint beléd.
