„Nem is egyet, hanem egy egész gyöngysort!” Írja alábbi írásában özv. Mihály Károlyné. Nagyonis egyetértve írásával, szívesen kölcsönadom a fenti főcímet és az írás végére a hozzá tartozó, már hagyományos mondatot.
Köszönöm az írást. Kovács Lajos főszerkesztő
Kurcaparti Dalos Találkozó a Művelődési HázbanJúlius 23-án, szombaton szép, szórakoztató délutánban volt részem, részük azoknak, akik hasonlóképp élvezték az elhangzott dalokat.
Nagyon megragadott a fellépők tábora, bennük szunnyadozott énekszeretetük közvetlen, fegyelmezett előadásmódja, tudásuk közzététele.
Megkapó vidám és szomorkás hangulatú dalaik egyszer nevetésre derítettek bennünket, máskor könnyeket csaltak ki szemeinkből. Idézve a Polgármesternő és Nagy Edit szavait: (bár az enyémmel tökéletesen megegyezik) „Istentől kapott tehetségüket adták közzé”. Köszönet, tisztelet az éneklésre buzdító vezetőiknek.
Minthogy törzsgyökeres szegvári vagyok, így falum Rozmaring Népdalkörének szereplése hatott meg igazán és mélyebben. Csodálatos befejezést adott a népdalkörök találkozójának.
A „Szegvári Napló”-ban sokszor olvasható egy-egy gyöngyszem bemutatása. Nahát most nem egy gyöngyszemmel, hanem gyöngysorral találkozhattunk, az élén egy drágagyönggyel, ifj. Ternai József falunk igazdrágagyöngyével. – Józsika szerénységét ismerve, mondaná: ez túlzás! Válaszom: nem! Mert aki lát, annak könnyű az adottságát nyilvánosság elé tárni. Józsika a lelkével lát, szívével előad és hangjával, dalaival lelkünkig hat. Ő az Istentől kapott talentumot többszörösen hasznosítja. Falunk kántoraként is sok szép énekével lelkünket ékíti.
Itt kell elmondanom: Szegeden tudtam meg egy imacsoport egyik szegedi tagjától, hogy a kántor-diploma megszerzéséhez szükséges gyakorlati vizsgája Szegeden a Dómban volt. Egyik vasárnapi misén orgonajátékával, hibátlan, misét kiszolgáló kántori szereplésével Gyulai Endre püspök úr dicséretét érdemelte ki. De a biblia szakkörben is tanulmányait érvényesíti, tudását önzetlen készséggel tovább adja 15-20 fős felnőtt hallgatóknak. Bármit kérdezünk udvarias, tisztelettudó magyarázatot kapunk.
Nem tudom pontosan felsorolni milyen diplomákat, bizonyítványokat szerzett már és még most is folyamatosan képezi magát ének-zene vonalon, azt Nagy Edit némileg közzétette Józsikát értékelő beszédében. Az azonban nyilvánvaló, ritka tehetséggel kárpótolja a Jóisten, amit csodálatraméltó eredménnyel kamatoztat.
Mindezek után nem mulaszthatom el azt sem, hogy a szülők fáradozásán túl a Gondviselés adott segítőket, akik felismerték intelligenciáját, tehetségét, áldja meg őket az Isten minden munkájukban.
Mondandóm befejezéséül azt kérem azoktól, akik el is olvassák cikkemet, – Józsika záróbeszédében elhangzott kérést megszívlelve – támogassuk a Népdalkör működését, valamint próbáljuk a fiatalokkal is megszerettetni ismert vagy ismeretlen szerzők által írt-komponált magyar népdalt, magyar nótát. Népünk hagyományait ne feledjük és örüljünk annak, hogy vannak, akik ébresztgetik emlékeinket és igyekeznek azt összegyűjteni, ill. továbbadni az utókor számára.
„Ha Szegvár Csongrád megye ékszerdoboza, akkor Ternai József kántor úr gyöngyszem, az énekkara egy gyöngysor benne.”
Végül általam nagyra becsült ifj. Ternai József kántor úrtól elnézést kérek, hogy szövegemben Józsikáztam, de a családdal való személyes ismeretségem, és mint a Ternai nagymama volt osztálytársa révén bátorkodtam a közvetlenhangú megszólítást használni. Gondolataimat könnyebb volt kifejezésre juttatni.
Végszóként kérem Isten áldását ifj. Ternai József minden tevékenységére, a szülőkre, a dalkör tagjaira, további működésükre, erősödésükre és még sok fellépésükre.
