A Szegvári Napló hasábjain nyolcadik éve számolok be a mesevetélkedőről, amit a hódmezővásárhelyi Ifjúsági Park KHT hirdet meg az ország valamennyi általános iskolája számára.
Ezen alsó tagozatos tanulók vehetnek részt négy fős csapatokkal. A gyerekeknek két-három hét alatt fordulónként négy-négy mesét kell megismerniük, majd vetélkedő formájában számot adniuk az olvasottakról. A nehézség az a dologban, hogy az előző forduló meséi is mindig versenyben vannak, tehát minél tovább jut a csapat, annál több történetre kell emlékeznie.
Mi ezt a vetélkedőt nemcsak azért tartjuk fontosnak, mert a gyerekek összemérhetik a tudásukat egymással, illetve más iskolákkal, hanem azért is, mert sokat olvasnak, megszeretik a meséket, ráéreznek az olvasás ízére. Én azt hiszem, hogy ez ebben a videóhoz, televízióhoz, számítógéphez szokott világban nagy eredmény. Kedvet kapnak így a tanulók a magyar- és a világirodalom remekeinek az elolvasásához, választékosabb lesz a kifejezésmódjuk, bővül a szókincsük, gazdagabbá válik a személyiségük, többet tudnak, érdeklődőbbé válhatnak, stb.
A vetélkedősorozat decemberben kezdődött, és a negyedik forduló után márciusban ért véget. Az első két fordulóban valamennyi csapat szerepelt, a harmadiktól kezdődően a csapatok fele mindig kiesett. Nagy harc folyt a továbbjutásért, ezért mindig nagyon alaposan fel kellett készülniük a gyerekeknek.
A tavalyi 14 induló csapat után azt gondoltuk, hogy ennél többen már nem lehetnek, hiszen az elsősöket nem számítva már csak hat osztályból lehetett jelentkezni. Magam is meglepődtem a lelkesedésen, hiszen az idén 17 csapat nevezett be a versenybe! Kiemelem a 2. a osztályt, akik 19-en vannak, és négy csapattal, azaz tizenhat fővel kapcsolódtak be a játékba. Buza Anett tanító néni irányításával remekül felkészültek, és a negyedikesekkel is felvéve a versenyt, két fordulón is továbbjutottak.
A 2. b osztály is szépen szerepelt, hiszen a három induló csapatból az egyik eljutott a harmadik fordulóig. Közülük került ki a legfiatalabb továbbjutó csapat. Laskovicsné Ágoston Sarolta tanító néni igen sokat tett a sikerért.
Legeredményesebbnek a 3. a osztály mondható, ők több fordulót megnyerve jutottak a 4. fordulóig, ahonnan már a megyei döntőbe lehetett jutni. Sajnáljuk, hogy a formaidőzítés nem sikerült, itt egy kicsit kihagytak, és nem jutottak el Hódmezővásárhelyre. Elkeseredésre persze nincs okuk, hiszen ők még jövőre is indulhatnak, és nagyon készülnek is a visszavágóra Paczukné Fekete Nagy Irén osztályfőnök vezetésével.
Szintén nagyon szép sikert értek el a 3. b osztályosok is, mindig fej-fej mellett haladtak a 3. á-sokkal. Vagy holtversenyben egyforma ponttal jutottak tovább, vagy megelőzték, vagy alig lemaradva követték a riválisokat. Ez igen biztató a jövőt illetően, hiszen erős negyedik évfolyam várható, közülük valamelyik biztosan kellően képviseli majd az intézményünket a megye iskolái között.
A második elődöntőben a továbbjutásra a 4. b osztálynak volt a legnagyobb esélye, sajnos néhány ponttal őket is megelőzte az idén Ópusztaszer csapata, pedig Huszka Lászlóné sokat foglalkozott a tanítványaival. Ebből az osztályból is négy csapat kezdte el a vetélkedést, ami dicséretre méltó, hiszen így az osztály kétharmad része olvasta a történeteket. A 4. a osztály két csapatát Vassné Agócs Ilona készítette fel, s a harmadik fordulóig ők is becsülettel helytálltak.
Bár a gyerekek nem a jutalomért vetélkedtek, azért örültek az apró ajándékoknak, amit magunk készítettünk nekik, s cukorkát is szívesen elszopogatták. A fordulók után egy kis uzsonnát is kaptak a résztvevők. A lebonyolítás költségeit a suli-bulik bevételéből fedeztük. Ilyen sok csapat versenyeztetéséhez nagy terem kell, ezt a Művelődési Ház biztosította számunkra. Köszönjük az intézmény valamennyi dolgozójának a lebonyolításban nyújtott segítséget. Szintén köszönetet szeretnék mondani Tóth Lászlónénak, Kosztolányi Sándornénak, Kovács Ildikónak, Nagy Sándornénak, Szabóné Gyermán Erikának és az osztályfőnököknek a zsűriben végzett munkájukért, a tanító néniknek a lebonyolításban nyújtott segítségért.
Bár nagyon sajnáljuk, hogy most nincs csapatunk az áprilisi döntőn, azért jó volt hónapról hónapra izgulni a gyerekekkel, látni a lelkesedésüket, az örömüket, s velük búslakodtunk a sikertelenségek láttán. Egyet azonban megfogadtunk a versenyzőkkel együtt: jövőre újra megpróbáljuk, és még a megyei döntőnél is tovább szeretnénk jutni.
Úgy legyen!
