Holman István emlékére
Nehezen tudjuk magunkban feldolgozni azt a tényt, hogy hirtelen eltávozott közülünk egy olyan ember, akit mindenki szeretett.
Elveszítettünk Valakit, akinek még nagyon sok terve volt ebben a földi életben.
Én Pista bácsinak szólítottam Őt.
Utoljára szeptember közepén találkoztunk a szegvári kastélyban. Amikor beszélgettünk, még boldogan mondta, hogy találkozott olyan emberrel is, akit gyermekkorában látott utoljára. Örömmel látogatott ki mindig Szegvárra, hiszen itt nevelkedett, itt töltötte egész gyermekkorát. Disznóvágásokra is szívesen járt, ugyanis édesapja hentes volt, és Tőle tanulta el a szakma fortélyait. Mindenki örömmel fogadta Őt a településen, mert nagy köztiszteletnek örvendett. Hivatását, az autóvezetői oktatást mindig körültekintően, következetesen látta el. Harmincnégy éve tanította lelkiismeretesen azokat a Szentes és környéki tanítványait, akik Ő mellette szerették volna elsajátítani az autóvezetés technikáját. Pályafutása alatt több mint ezer tanulója volt. Személyének nemléte nagyon sok emberi szívben egy űrt hagyott.
Nyugodjon békében Pista bácsi!
Tanítványai, tisztelői nevében: Purgel Zoltán