A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium hagyományos diákbálja nyitotta meg a farsangi báli szezont január 10-én, szombaton este.
A tóalji sportcsarnok hatalmas arénája zsúfolásig megtelt ezen a téli hétvégén. Szülők, rokonok, barátok mentek el megnézni azokat a végzős növendékeket, akik a maturálók évszámos szalagját már decemberben föltűzték ugyan, de igazán csak ezen a bálon mutatták meg magukat a világnak:
„Mi vagyunk az Élet fiai,
A küzdelemre fölkent daliák.”
Amikor megérkeztünk egymás után találkoztunk a hófehér menyasszonyi ruhába, illetve fekete öltönybe, fehér ingbe öltözött lányokkal, fiúkkal. Boldogan állapítottam meg, milyen szépek a szegvári lányok: Csányi Nikoletta, Csenki Ágnes, Gajda Zsuzsa, Staberecz Adrienn, Szász Márta, Váradi Mercédesz, és milyen daliás legény lesz majd pár év múlva a most 2-os Tóth Mátéból. Csillogás, ragyogás, szemekben, arcokon, és az ünnepélyes megnyitó után kezdődött a tánc: palotás, keringő és csárdás. Fényképezőgépemmel szinte minden részletét megörökítésre méltónak tartottam, de hát a cél nem ez volt. Csak ámultam boldogan, milyen öntudatosan, büszkén és kecsesen lejtik ezek az Élet kapujában álló fiatalok, milyen sokan vannak, milyen erősek és szépek. Eszembe jutottak Ady agyoncsépelt sorai is:
„Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy volt mindig hozzám víg üzeneted.”
Most azt üzente:
„Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő szabadlelkű diák.”
