Ez év tavaszán a lengyelországi Lewin Brzeski Polgármesteri Hivatal Önkormányzata meghívást intézett a Szegvár Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testületéhez, mely szerint 2003. július 28-tól augusztus 03-ig a hagyományos csere diáküdültetést kiegészítve 5 fő képviselőt, illetve önkormányzati dolgozót szívesen vendégül lát.
Előzetesen szeretném a szegvári olvasók emlékezetében felidézni a lengyel-magyar barátság eredetét.
Hat évvel ezelőtt árvíz söpört végig Lengyelország egyes területein. A híreket hallgatva elborzasztott bennünket az a tény, amit a tragédiában átéltek az ottani emberek. A szegvári születésű, és ma Lengyelországban élő Gluszczákné Szűcs Ilonával vettük fel a kapcsolatot, a segítő szándékunkat jelezve. Ilike segítségével lett Lewin Brzeski a kiválasztott település, melynek lakóival azóta rendszeres a kapcsolatunk.
Évről évre közös programok erősítik ezt a barátságot, melyről mindig olvashattak a Szegvári Naplóban.
Szenczi Sándorné polgármester asszonyunk hivatalos felkéréssel tisztelt meg bennünket, azzal, hogy képviseljük falunkat részvételünkkel.
Az 5 fős delegáció tagjai a következők voltak:
– Szabó Tibor képviselő, a delegáció vezetője
– Gémes László képviselő,
– Bucsányi László képviselő, a Magyar-Lengyel Baráti Társaság tagja,
– Csatodai Lajosné önkormányzati dolgozó, a Magyar-Lengyel Baráti Társaság gazdasági vezetője,
– Csurka Zoltánné önkormányzati fenntartású intézményvezető, a Magyar-Lengyel Baráti Társaság tagja.
A 36 iskoláskorú gyermeket (6-18 évig) Bárány Ernőné, Rozgonyiné Szabó Mária, Balogh Ágnes, Szabóné Gyermán Erika tanárnők kísérték.
Az egyhetes lengyelországi tartózkodásunkat jól szervezett, gazdag és csodálatos programokkal és rendkívül szívélyes lengyel vendégszeretettel éltünk át.
Az első napon városnézés keretén belül ismerkedhettünk meg Lewin Brzeski fejlődő területeivel (épülő gimnázium, tornacsarnok, vízduzzasztó, rekonstruált templom).
Az esti vacsorán a város elöljárói köszöntötték a külföldi vendégeket.
A programok között szerepelt még két nagyváros Wroslaw és Opole nevezetességeinek megtekintése. Eljutottak egy fegyvergyárba, amely a II. világháború idején üzemelt a Bagolyhegy barlangjában.
A gyermekeink két alkalommal is összemérhették tudásukat a sportban, az ügyességben egyaránt. A könnyebb és a gyorsabb kapcsolatteremtést Szűcs György segítette azzal, hogy tolmácsolt egy héten keresztül a két igen temperamentumos nyelvet oda-vissza „pergetve”.
Összegezve elmondhatjuk, hogy lengyel barátaink és mi, a szegvári küldöttség megtett mindent annak érdekében, hogy a felnőttek tapasztalatot szerezzenek a gazdasági élet alapértékeiről, a fiataljaink megismerjék más népek életét, fiataljait és azt, hogy a gazdaság és a társadalom szerves egységet alkot. Megerősödött bennünk, hogy az egész világon minden mindennel összefüggésben van.
Az egyhetes kinntartózkodásunk alatt nagyon jól éreztük magunkat és egy év múlva ugyanolyan szeretettel várjuk Szegvárra lengyel barátainkat, mint amilyenben nekünk volt részünk.
