Mostanában aránylag sokat utazgattam.
Ahogy beköszöntött a jó idő, valami arra késztetett menjek. Azt hiszem sokan vannak így. A legolcsóbb utazási lehetőséget választottam, mégpedig a termékbemutatóra való meghívó által jelölt úti célt. Úgy okoskodtam, az ezerkétszáz forint nem nagy pénz, megér annyit a „világlátás”. Ha az úti cél nem ígért többet a termékismertetőnél, akkor még ott van az út melletti táj változatossága, szépsége, amit láthatunk útközben. Ez is valami, no meg az emberek, akikkel együtt utazom a buszon. Ők is nagyon érdekesek, sokat tudnak a világról, a mindenségről. Már csak azért is mert leginkább idős emberek, nyugdíjas magyarok utaznak ezeken a termékbemutatóra vivő buszokon. A német nyugdíjasoknak első osztályú gyógyüdüléseket szerveznek az ottani utazási irodák. Futja a nyugdíjuk. Nekünk ezt futja.
No, de nem is erről akarok én írni, hanem arról, hogy ezeken az utazásokon mindig van nyolc-tíz szegvári ember, akik általában összetartanak és igen jókat beszélgetnek. Ezeknek a beszélgetéseknek a témái rendkívül sokrétűek. Legutóbb az alakulóban lévő községképről, a piactérről, valamint a termálfürdőről esett szó.
Amiket elmondott az a 8-10 személy, felért egy községpolitikai fórummal, ezért „Elmondom hát mindenkinek”
Szóval, azt mondják az emberek, némi javulás tapasztalható a falu „külső megjelenésén”, vagyis szaporodik a virágos, ház előtti utcarészek száma. Nő azoknak a házaknak a száma, amelyek előtt a gazda levágja a füvet, rendbe teszi, gyomtalanítja a ház elejét. Ez nagyon jó dolog – mondják – de azért nem kell kivágni a szép nagyra nőtt fákat! Több utcában is látni a kivágott fák helyét. Igen szembetűnő a vármegyeház előtti és körüli fakivágás. A Hunyadi utcán végig menve ugyancsak. Ebben az utcában azt is látni, szinte mindegyik elültetett hársfa kihajtott. Milyen szép lesz az utca húsz év múlva! Kár, hogy nem hamarabb került sor a díszfasor ültetésére.
A piactér mindenkinek tetszik a jelenlegi állapotában is. Egy olyan objektum lesz a csarnok, amelyben még szabadtéri rendezvényeket is lehet majd tartani. Utazgatva erre, arra, még csak hasonlót sem láttunk.
Több felé láttunk viszont termálvizű fürdőmedencét vagy gyógymedencét. Ezeket nézve, fürödve Jászapáti remek kis medencéjében, körbejárva a lajosmizsei Geréby kúria udvarán készített 8 x 12 m-es medencét, igencsak megeredt a szegvári útitársak nyelve. Ott a kiváló gyógyhatású és meleg szegvári termálvíz, mégsem gondolt még az önkormányzat arra, még csak tervezési szinten sem, hogy legalább egy kis medencét építtessen, melyben az idős emberek elücsöröghetnek, áztathatnák reumás tagjaikat. Úgy tűnik, nem csak a pénz hiányzik, hanem az akarat is.
Jók ezek az utazások. Sok mindent lát és hall az ember útközben. Azért ennél olcsóbb lenne a községi falugyűlésen részt venni és ott elmondani mindezt, meg a többi közérdeklődésre számító kérdést, javaslatot. Ott választ is kaphat a honpolgár. Vagy nem elég a válasz?
